Ünnepek és hétköznapok a történelemben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 3. (Nyíregyháza, 1999)

Henzsel Ágota: XVII. századi életképek

borkötés feladatától. Ha abroncsszakadáskor a mester nem sietett eléggé a pórul járt gazda pincéjébe, az elfolyt bor árát neki kellett megfizetni. Ha a bor a mester érkezése közben folyt el, a kár a gazdáé maradt. Nagybánya rendszabása kimondta, hogy a borkötésnek Szent Márton napjáig (november 11.) ki kell tartania.

4 A régiek szívesen ittak bort, de ha betegek lettek, előszeretettel használtak savanyúvizet abban a hitben, hogy segítségével visszanyerhetik egészségüket. Esterházy Miklós nádor 1644-ben, amikor I. Rákóczi György erdélyi fejedelem ellen Sáros környékén hadakozott, követei útján megkérte Kemény Jánost, az erdélyiek hadvezérét, hogy fegyverszünet idején embereit engedje át a közeli savanyúvízre. Kemény Önéletírásában számol be az esetről, megjegyezve, hogy „azpalatínus oly igen szokott vala élni affélével, hogy az nélkül lenni egész nyavalyának tartja vala... az savanyuvizre való járást is megengedem, az mi strázsánkra jüvén embere, az mindenkor elkésértette. "

5 Petheő Gáspár dunántúli birtokos egy ízben savanyúvíz-kúrát tartott. Az első napon 4 meszelyt (kb. 2 liter), a másodikon nyolcat, néhány nap múlva pedig 30 meszelyt ivott. Ezután kétségbeesett levélben számolt be állapotáról: „Megcsömörlöttem a feles víztől, annyira megutáltam ételt-italt, hogy igen megaléltam utána, az gyomrom pedig semminemű ételt nem akar bevenni, az savanyúvizet sem tudom immár inni... "

6 Thököly Imre naplójában jegyezte fel savanyúvízhez kötődő kalandját: „Az keméndi savanyúvíznél ebédlettem, azhol is sok savanyúvizet iván, napestig ma is hasrágás és menés volt egyaránt rajtam. "

7 Az állandósult háborús veszély és létbizonytalanság közepette az emberek gyakran arra kényszerültek, hogy az ellenség elől menekülve elhagyják lakóhelyüket. 1613-ban a Szatmár megyei nemesek az Erdélyben garázdálkodó török-tatár katonaságtól félve vagy Bereg megyébe futottak, vagy szekereiken Szatmár városában menekülésre készen várakoztak.

8 "Takáts, 1961.75. p. 5 Kemény János erdélyi fejedelem önéletírása. Kiadta Szalay László. Pest, 1856. 355. p. 6 Takáts, 1961. 84. p. 7 Takáts, 1961. 343. p. 8 Balogh István: Regeszták Szatmár vármegyei jegyzőkönyvéből, 1593-1616. Nyíregyháza, 1986. (a továbbiakban Balogh, 1986.) 1613. okt. 26.