Ünnepek és hétköznapok a történelemben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 3. (Nyíregyháza, 1999)

Henzsel Ágota: XVII. századi életképek

megszelídítsék. A marhatolvajok lármával, lövöldözéssel igyekeztek megzavarni a vonuló gulyát, hogy egy-egy csapatot kiszakíthassanak belőle. A hajtók értették a módját az állatok terelésének és megfékezésének is, hiszen a megvadult jószág nyakába hurkot vetve azt pillanatok alatt a földre tudták rántani. A szarvasmarha felvevőpiacát jelentő birodalmi városok igyekeztek elejét venni a rendbontásoknak és az állatok kártételeinek, mégis előfordultak balesetek. Augsburgban már a városi mészáros terelte az utcákon a megbéklyózott marhát, amikor a templomból kijövő egyik polgár botjával ráütött egy ökörre. A megvadult jószág kötelékét elszakítva agyontaposta támadóját, s nagy felfordulás kerekedett.

2 A külföldre hajtott szarvasmarhák után az országhatáron vámot, harmincadot kellett fizetni. Ez akkortájt egy állat után másfél forint volt, ami a marha értékének kb. 5 %-át tette ki. A harmincadból származó bevételeket a Magyar Kamara kezelte, a harmincadhivatalok kamarai felügyelet alá tartoztak. A vámjövédelmeket később nagyösszegű hitelek fejében magánkézbe adták. A vámfizetéstől sokan úgy próbáltak megszabadulni, hogy a vámhelyeket elkerülve hajtották jószágukat. Nappal az erdőkben bujkáltak, éjjel titokban keltek át a határon. A nagybirtokosok saját birtokaikról rejtett utakon csempészték külföldre a marhát és a bort. A XVI-XVII. századi Magyarországon fejlett borgazdaság működött. A hegyaljai borokat főleg Lengyelországba szállították. A vámnaplók tanúsága szerint évente több százezer liter, 1600-ban 374 ezer, 1650-ben 278 ezer liter volt a borexport mennyisége.

3 A hagyományos boroshordók készítésekor csak fát használtak, a vasabroncsozás még nem terjedt el. A hordófal hasogatással kialakított fadarabokból készült, közéjük tömítésül gyékényleveleket tettek. A hordót faabronccsal szorították össze, ennek egybetartásához fűzfa kötővesszőt használtak. Ha a kötés, ami egy évnél tovább nemigen tartott, szakadozni kezdett, sürgősen meg kellett újítani. Ez a művelet volt a borkötés, végrehajtói a hordókészítő kádárok, pintérek, akiket borkötőknek, hordókötőnek is neveztek. Debrecenben a kádárcéh egyetlen tagja sem volt mentes a 2 Takáts Sándor: Művelődéstörténeti tanulmányok a XVI-XVII. századból. Bp., 1961. 133. p. (a továbbiakban Takáts, 1961.) 3 Magyarország történeti kronológiája, II. 1526-1848. Főszerk. Benda Kálmán. Bp., 1982. 422., 472. p.