Előadások Szabolcs és Szatmár megye múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 2. (Nyíregyháza, 1998)
Reszler Gábor: Cselédsors a század-fordulón
A cselédek egészségügyi és lakásviszonyai tehát embertelenek voltak. Az országos intézkedést jóval megelőzve Szabolcs vármegye már 1899-ben szabályrendeletet alkotott a cselédlakásokról. Jósa András vármegyei főorvos indítványára kimondták, hogy minden egyes, családdal bíró gazdasági cseléd részére külön lakás adandó. A szabályrendelet hat hónapot hagyott csupán a földbirtokosoknak a teendők elvégzésére. A „szigorú terminus" ellen a Felső-Tiszavidéki Gazdasági Egyesület szót emelt. A vármegye alispánja kijelentette, hogy azoknak a gazdaságoknak, amelyeknél látja a szándékot a cselédlakások fokozatos átalakítására, haladékot ad a szabályrendeletben foglaltak teljesítésére. A belügyminiszter először jóváhagyta a szabolcsi szabályrendeletet, majd 1899. június 20-án a „részben kivihetetlen, részben pedig fölötte sérelmes intézkedéseket tartalmazó" statútumot felfüggesztette. A vármegyei autonómia megsértését is szóvá tette képviselőházi beszédében dr. Mezőssy Béla, Szabolcs vármegye országgyűlési képviselője, amikor a szociális és egészségügyi szempontból nagy fontosságú kérdést, a cselédlakások problémáját taglalta: „... azt az álláspontot foglalom el, hogy a szegény gazdasági cseléd megkövetelheti, hogy családja számára neki a gazda egészséges szobát biztosítson. Mindezeket annak illusztrálására hoztam föl, hogy a belügyi kormányzat anyagilag nem támogatja az autonóm szervezetet... Jó szociális politikát így nem lehet csinálni, mert nem elég az, hogy az izgatókat elnyomjuk csendőrrel és rendőrrel, hanem igenis oda kell törekedni, hogy ne legyen ok az izgatásra." 20 A vármegye egyes községeihez tartozó tanyák és puszták egészségügyi viszonyainak rendezéséről alkotott 1904-es szabályrendeletben mondták ki ismételten, hogy a tulajdonosok vagy bérlők a szolgálatukba álló családos cselédnek vagy dohánykertésznek egyegy szobából álló egészséges lakást kötelesek adni, tilos két családot ugyanabban a szobában elhelyezni. Az említett szabályrendelet a tulajdonos vagy bérlő kötelességévé tette a fertőző betegek elkülönítését, illetve járványkórházba szállítását, „pöcegödrök" ásását, Nyírvidék, 1900. február 25. 2. o.
