Előadások Szabolcs és Szatmár megye múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 2. (Nyíregyháza, 1998)
Reszler Gábor: Cselédsors a század-fordulón
költözött az üresen hagyott cselédházba, rendesen elpityeredett. A fal piszkos, a mész letáskásodott róla, a kemence beszakadt és füstöl, az ablakok rozogák, töröttek és nem zárnak, a föld olyan gödrös, hogy meg kell tanulni benne a járást. A fal alja meg köröskörül olyan patkánylyukakkal van kicifrázva, hogy a karja beférne. A lyukakból kitúrt féltaligányi földcsomók alatt ronda, fekete büdösbogarak gubbaszkodnak." A geszterédiek említett panaszlevelükben, amelyet a megyei elöljárósághoz intéztek, a béresek fizetésénél említik a két családnak járó egy szobát, mint a kommenció részét. Bosnyák Béla az orosi cselédek lakáshelyzetéről a következőket írta: „Lakásaik, melyeket gazdájuktól kapnak, rendszerint nem felelnek meg a higiéné követelményeinek: túlzsúfolt, nehezen szellőztethető, rossz levegőjű lakások. Számos cselédlakást megtekintettem, ezek között egy béresgazda lakása volt a legjobb. Egy szobából és egy fél pitvarból állott. A szoba méretei 2 1/2, 5 és 5 1/2 méter. Szóval 68,75 köbméter levegő. Laktak benne hatan. Tehát a szükséges levegő fele volt meg. De súlyosbító körülmény, hogy a különben is szűk ablakú lakásokat nem szellőztetik rendesen. Általában a friss levegő fogalma a falusi emberek előtt ismeretlen. Nyáron kint, az udvaron feküsznek. Télen azonban betapasztják az ablakot, hogy a meleg ki ne menjen. A szoba bútorzata két ágyból, egy gyalult asztalból, egy szekrényes lócából és néhány székből áll. A padló vakolva van, s ez illik a piszokhoz, amely már a lakások túlzsúfoltsága következtében is, kevés kivétellel, uralkodik a cselédházakban. A falakat szent olajnyomatok díszítik, melyeket a máriapócsi búcsúkon vásárolnak." 18 A cselédek ezekért a nyomortanyákért a XIX. század utolsó évtizedeiben keményen megszolgáltak. Mint korábban utaltunk rá, több nap ingyenmunkát számítottak fel a cselédeknek. Laskodon a házért 52 napot kellett szolgálni a legnagyobb dologidőben. Ha „legalább tisztességes lakóházat kapnának, de több része valóságos lélek- és testölő egészségtelen békabarlang." 19 Veres Péter: Falusi krónika. Budapest, 1956. 67-68. o.; Bosnyák, 199. o. 19 Molnár, 23. o. 68