Előadások Szabolcs és Szatmár megye múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 2. (Nyíregyháza, 1998)

Németh Péter: Szabolcs megye az Árpád-korban

csaltak, loptak is. Pap létükre loptak, ugyanis garasban kellett fizetni a tizedet, és van olyan lap, amelyiken az összesítésnél dénárban számolták el a garast. S a többletpénz az ő egyéni hasznuk lett. De ebből azért már kirajzolódik, hogy hogyan nézett ki a középkori megye. Még inkább, ha előveszünk későbbi adatokat, mert olyan nagyon azért nem változott a középkor folyamán a megyének az alakja. Vannak egyes települések, határszéliek, amelyeket egyik vagy a másik megyébe irányítanak. Pl. Vaja, amelyiket az Arpád\ korban Szatmár megyébe, a középkor végén Szabolcsba számoltak. De mivel a Vayaknak a Szatmár megyei közgyűlésre elmenni túl messze van, Zsigmond királytól kérik, hogy csatolja át ezt a települést Szabolcs megyébe. Vice versa megtörténik olyan, hogy Szabolcs megyeit csatolnak át Szatmár megyébe. Sokat számított, hogy a XV. században melyik nagybirtokos a megye ispánja. A Báthoriak számos birtokukat, például Nyírbátort áthozzák Szatmárból Szabolcsba. Hogy miért? Pedig Szatmárba voltak főispánok és nem itt. Valamiért érdekes volt számukra, hogy inkább ehhez a megyéhez számítsák ezeket. Aztán majd visszaviszik. Van olyan, hogy a falu utcáján, főutcáján megy keresztül a megyehatár. Egyik házsor Szabolcs megye, a másik házsor pedig Szatmár megye. Nyírbátor esetében majd a XVI., XVII. században lesz égető kérdés, amikor adózási problémák adódnak, hogy az egész település oda-e vagy ide adózik. Csomó ilyen lehetőséggel kell számolni, de lehet finomítani, mert az egri egyházmegye úgynevezett Szent János-könyvében, melyet az Adatok az egri egyházmegye története c. sorozatban adtak ki, megvannak azok a decimajegyzékek — a négy szabolcsi dézsmakerület településeinek a jegyzéke — , amikkel kiegészíthető az egész megyehatár. Ha már valaki összegyűjtötte a Zsigmond-kori összes település adatát, akkor végképp kikerekedik a kép. Azzal fejezem be, hogy még mi az, amit tudunk. Kutatni lehet a négy fal között is, de az, amit csak a terepen lehet elvégezni, az a középkori településeknek a beazonosítása. Ebben rendkívül sokat segítenek a még élő dűlőnevek vagy a ma már nem élő, de fölgyújtott dűlőnevek. Pl. Kiss Lajosnak A régi Rétköz c. munkája. Sajnos, a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolát el kell marasztalni, mert 1967 óta nem volt képes, hogy a Mező-féle, baktalórántházi járás földraj-