Előadások a történeti segédtudományok köréből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár kiadványai IV. Füzetek 1. (Nyíregyháza, 1998)

Henzsel Ágota: A nemesi vármegye és a vármegyei jegyzőkönyvek a XVI–XVII. században

Bár a vármegyei tisztviselők megbízatása egy évig tartott, újraválasztva több évig is működtek, a jegyzőket pedig szinte életük végéig alkalmazták. Egy jegyző oiykor több megyében is ellátta az írásbeli teendőket. Rá hárult a közgyűlési és törvényszéki jegyzőkönyvek vezetése, neki kellett megfogalmazni és leírni a vármegye által kiadott írásokat, elkészíteni az adózással kapcsolatos listákat. Kezdetben az alispán őrizte az iratokat, később a jegyző gondjaira bízták a vármegyei levéltárat. A vármegyei jegyzőkönyvek A nemesi vármegye testületi működésének nyomát a jegyzökönyvek (prothocolum, protocoilum) őrizték meg. A megyei közgyűlések és törvényszékek jegyzőkönyvei a XVI. századtól kezdve maradtak fenn. A legkorábbi Zólyom megyéből, 1500-ból való, Szabolcsnak 1550-nel, Szatmárnak 1593-mal kezdődik jegyzőkönyvi sorozata. A mai országhatárokat tekintve a szabolcsi jegyzőkönyvek a legrégibbek. Kezdetben egy-egy bírósági ügyről készült feljegyzés, különösebb rendszer nélkül. Sokáig a testületi ülések sem különültek el fajták szerint. A XVI. század végére, XVII. század elejére már kialakultak azok a formai jegyek, amelyeket a jegyzőkönyvek készítésekor alkalmaztak. A jegyző feltüntette a gyűlés helyét és idejét, megjelölte, hogy közgyűlésről, törvényszékről vagy más típusú ülésről van-e szó. Olykor az elnöklő tisztségviselő nevét is megadta, megemlített néhány előkelőbb résztvevőt. A megyegyűlésen tárgyalt ügyekről hosszabbrövidebb feljegyzéseket készített. Néha csak a megbeszélés tárgya derül ki ezekből, máskor szó szerint jegyzőkönyvbe másolt terjedelmes királyi leiratokat vagy a megye közönsége előtt történt egyezségeket. A jegyzőkönyveket tanulmányozva betekintést nyerhetünk a nemesi vármegye működésébe. Kiderül, hogy a megyebeli nemesek milyen témákkal foglalkoztak, vitás kérdésekben hogyan döntöttek, kiket választottak tisztségviselőnek. A jegyzőkönyvek tehát jelentős történeti