Előadások a történeti segédtudományok köréből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár kiadványai IV. Füzetek 1. (Nyíregyháza, 1998)

Henzsel Ágota: A nemesi vármegye és a vármegyei jegyzőkönyvek a XVI–XVII. században

vármegyék a hódoltságon kívüli szomszédos vármegyék valamelyikéhez kapcsolódtak. Pest-Pilis-Solt és Heves-Külső-Szolnok a Nógrád megyei Fülekre menekült. Somogyot a XVI. század végén Zalával egyesítették, majd Baranyát is ide csatolták. Veszprémhez került Tolna és Fejér megye egy része. Csongrád előbb Pesthez, majd Heveshez, végül Borsodhoz kapcsolódott. Arad vármegye időlegesen Zarándhoz, Békés pedig Biharhoz kötődött, ahol a XVII. század elején erős erdélyi befolyás érvényesült. Általában voltak saját tisztviselőik, akik a hódoltságon kívül tevékenykedtek, s olyanok is, akik a hódolt megyében éltek. Ellenkező esetben a befogadó vármegye intézte ügyeiket. A hódolt vármegyék működése nehézkes volt ugyan, de mégsem vált formálissá. Erdély a XVI. század második felében fejedelemségként önálló államalakulattá vált. Az erdélyi helyi igazgatás — a nemzetek szerinti elkülönülésnek megfelelően — három elemből tevődött össze: a magyar vármegyékből, a székely és a szász székekből. Az erdélyi vármegyék számos eltérést mutatnak a magyarországiakhoz képest. A fejedelmi hatalom itt közvetlenebbül érvényesült, nem volt olyan számottevő különbség közgyűlés és törvényszék között, erőteljesebben kiépült a járási szervezet. Némiképp külön igazgatási egységet képezett a Partium (az Erdélyhez csatolt magyarországi Részek). A XVII. század első felében az erdélyi fejedelmeknek a Habsburg uralkodó elleni sikeres hadjáratai nyomán több ízben sor került arra, hogy a fejedelmek időlegesen kiterjesszék hatalmukat a királyi Magyarország néhány vármegyéjére is. A nemesi vármegyék részt vettek az állami feladatok végrehajtásában, rajtuk keresztül érvényesült a központi hatalom. Az ország három részre szakadt állapotában nem volt olyan erős az uralkodó befolyása, hogy nyomasztóan rátelepedjék a megyékre. A vármegyék a XVI-XVII. században fejthették ki legsokoldalúbban tevékenységüket. A XVIII. században a központi irányítás térhódítása miatt veszítettek jelentőségükből, de 1848-ig csaknem változatlan módon működtek. A nemesi vármegyéket hivatalosan az 1870. évi közigazgatási törvény szüntette meg. Szerepüket a polgári vármegyék vették át.