Előadások a történeti segédtudományok köréből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár kiadványai IV. Füzetek 1. (Nyíregyháza, 1998)

Pók Judit: Szabolcs és Szatmár megye földrajzi képe a XVIII. század végén

csak ösvények, amelyeken szekérrel nemigen lehet közlekedni, inkább csak lóháton vagy gyalog. A fóbb országutak is, mint pl. a Máramarosba vagy Galíciába vezető, a határhegységekben hosszú szakaszokon keskenyek, nagyon meredekek, csaknem járhatatlanok. Még ezek a főutak is javításra szorulnak, ha a hadsereg fel akar vonulni. A közlekedést nehezíti még a számtalan hegyi patak, amelyek a síkság irányában egyre duzzadnak, majd a folyókba torkollnak. A hidakat állandóan megrongálja a tavaszi hóolvadáskor lezúduló víz. A hegyek között néhány helyen bányászat folyik, a nagyobb patakok hámorokat hajtanak, mint pl. Szentmiklósnál, Alsóhrabonicánál vagy Középviznicénél. A déli alacsonyabb hegyek szelíd lankáin kiváló borokat termelnek. A Bél Mátyás - Laurentsik Keresztély-féle leírás különösen a beregszászi, végardói, munkácsi, mezőkaszonyi fehér borokat dicséri.

4

* Bél M. - Laurentsik K., 19. o.