Előadások a történeti segédtudományok köréből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár kiadványai IV. Füzetek 1. (Nyíregyháza, 1998)

Ulrich Attila: Bevezetés a numizmatikába.

A XVI-XVII. században négy típusát említjük meg a technikának. Az első az ejtömüves verés (Fallwerk) a XV. század végén játszott fontos szerepet, hiszen az első guldinereket Hallban (Tirol) ilyen gépekkel verték. Működése egyszerű volt: a lapkákat az alsó verőtőre helyezték, míg a felső verőtő mozgatható vok, és nagy magasságból ráejtették azt a nemesfémre. A nagy erőkifejtés miatt azonban mind a verőtövekben, mind a pénzekben sok kár keletkezett. A másik a hengeres sajtológép, amely az eddigiektől eltérően csendesen működött. Két henger alakú verőtövet forgattak, amely között préselték át a fémet. Hátránya az volt, hogy ha az éremkép megsérült, az egész hengert ki kellett cserélni. A XVII. század végén kezdték használni a pofás verőgépet, amely csupán a befogás miatt volt jobb verőgép, mivel itt nem egy egész hengert, csupán egy verőtövet kellet kicserélni hiba esetén. A csavaros verőgép jobb és egyenletesebb teljesítményt nyújtott, szebb érmeket lehetett előállítani, mivel ennél a technikánál a két verőtő pontosan merőleges, egyenletes nyomást gyakorolt a köztük lévő lapkára. Ezek a gépek — ha voltak is hibáik — a kor követelményeinek megfeleltek, mert mindkét követelmény, a gyors és a tömeges pénzverés is érvényesülhetett általuk. Felhasznált irodalom Fux Kornél - Hölgyéné Angelotti Zsuzsanna: Magyar pénzérmék és papírpénzek. Történelemszakköri füzetek 14. Budapest, 1987. Gedai István: A magyar pénzverés kezdete. Budapest, 1986. Hóman Bálint: Magyar pénztörténet. Budapest, 1916. Káplár László: Ismerjük meg a numizmatikát. Budapest, 1984. Numizmatikai Közlöny és Az Erem című folyóiratok.