Előadások a történeti segédtudományok köréből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár kiadványai IV. Füzetek 1. (Nyíregyháza, 1998)

Ulrich Attila: Bevezetés a numizmatikába.

Iában használt a verdejel (Sis — Siscia [Eszék], Lug — Lugdunum [London] stb.), a görögökön pedig már megjelent a pénzverő neve is. Igen fontos dolog a pénzverésnél az, hogy alapját egy meghatározott súlyegység képezte (a görögöknél a talentum, a rómaiaknál a libra vagy as), amelyből az állam meghatározása alapján egységnyi finom­ságú és súlyú pénzeket készítettek. A rómaiak a vert pénz megjelenése előtt először lemez vagy rúd formájú öntött nyersrezet (aes rude), majd öntött bronztéglákat, -lapokat, -rudakat (aes signatum) használtak, az utóbbin feliratokkal és ábrákkal ellátva. Szinte a pénzverés kezdetével együtt jelent meg a pénzhamisítás is, amely ellen megpróbáltak védekezni. Természetesen, mivel a pénzve­résből származó haszon a városállamot, az államot gyarapította, ezért a törvények mindvégig szigorúan büntették (általában csonkítással, börtönnel és halállal) a hamisítókat. A pénzrontók elleni védekezésül megpróbáltak olyan véreteket előállítani, amelyek megakadályozták a hamisítványok elterjedését. Ilyenek a numi incusi terminológiával ille­tett pénzek is, amelyek előlapján pozitív (domború), hátlapján negatív (bemélyedő) kép volt. A hamisításon természetesen mindig a hivatalos pénzverő szerven kívül vert, silányabb minőségű véreteket értjük. Azonban előfordult a történelem során több olyan eset is, amikor az állam maga folyamodott a tudatos pénzrontáshoz jövedelmének növe­lése érdekében. Ilyen történt Rómában vagy az Árpád-házi királyok uralkodása alatt is. A XVII. század legnagyobb, állam által (Poroszország) kezdemé­nyezett pénzrontási hulláma 1618-ban indult el a 30 éves háború ne­gatív gazdasági hatásaként. A háború ugyanis olyan nagy költséggel járt, hogy az európai államok királyai és pénzügyi vezetői nem találtak jobb megoldást annál, minthogy az ezüst forgalmi pénzek nemesfém­tartalmátjelentősen csökkentsék. Az így elromló és nagy részben rezet tartalmazó érmek inflációt idéztek elő Európában. Ez volt az ún. Kipper- und Wipper-Zeit. Rómában az ún. bélelt dénárok (numi subaerati) voltak a tudatos pénzrontás eszközei, amelyek mindig összefüggtek valamilyen háború­val vagy gazdasági válsággal. (A Hannibál elleni háborúban Augustus császár külön pénzt veretett a lüdiai kereskedelem céljaira, amelyek

Next

/
Thumbnails
Contents