Előadások a történeti segédtudományok köréből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár kiadványai IV. Füzetek 1. (Nyíregyháza, 1998)
Kujbusné Mecsei Éva: Röviden a diplomatikáról.
A fennmaradt hamisítások a hamisítás mértékére, korára, céljára és sikerére nézve nagyon különbözőek. Az oklevélhamisítások birtok- vagy kiváltságmentesség megszerzésére, ill. e jogok vitatásakor azok igazolására készültek. A hamisítványok között van néhány oklevélcsoport, amelynek mindegyikébe több, egymással tárgyilag és az érdekeltek személye által összefüggő oklevél tartozik. Vannak továbbá olyan egybetartozó oklevélpárok, amelyek szerkezet és kiállítás tekintetében feltűnő egyezést mutatnak, tartalmukat illetően azonban az egyik jóval többet mond: több birtokot, nagyobb kiváltságokat említ. Vannak végül magukban álló hamisítványok is. Külön említést érdemelnek azok az oklevelek, amelyeknél az eredeti oklevélbe betoldottak valamit (interpolatio), és aztán az így megváltoztatott oklevelet mindenestől újra leírták eredetinek látszó iratban, az eredetit vagy más pecsétet téve rá. Mindezek ismeretében fontos tehát, hogy az oklevelet forrásként felhasználó kutató megbizonyosodjon annak valódiságáról. A forráskritikához szükséges az oklevél létrejöttének, a kiállítása körüli eljárásoknak, az erre szolgáló intézményeknek, valamint az oklevélkibocsátással kapcsolatos jogszokásoknak az ismerete. A diplomatika azonban nem egzakt tudomány, amelyben kézzel foghatóan lehetne mindent bebizonyítani. A bizonyítás csak a valószínűség korlátai között mozoghat, így ha az oklevél külső formája és tartalma megfelel annak a kornak, amelyben kiadták, akkor állíthatjuk, hogy az oklevél hiteles. Az oklevelek forrásértéke legnagyobb a középkorra vonatkozóan. Belőlük nyerhető a legtöbb információ a kor jogi szokásaira, társadalmára, gazdaságára, hadi-, politika- és egyháztörténetére.
