Előadások a történeti segédtudományok köréből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár kiadványai IV. Füzetek 1. (Nyíregyháza, 1998)

Kujbusné Mecsei Éva: Röviden a diplomatikáról.

sok darabból összeragasztott papírra írtak. Ha ugyanazt az oklevelet több egyező példányban kellett kiállítani, akkor szövegét gyakran egy lapra, egymás alá vagy mellé írták, majd az oklevélrészek után elvágták a pergament. c/ A tinta vagy festék, amivel a szöveget írták vagy rajzolták. Ez általában fekete tinta volt. A középkortól egyre gyakrabban előfordult az, hogy a kezdőbetűkhöz vagy egyes, kiemelésre szánt szavakhoz színes festéket, aranyat használtak. ál A szöveg külső beosztása és elrendezése. A szöveg számára általában ún. vak vonalakat húztak. Díszesebb oklevelekben az egész első sort vagy annak egy részét a szövegírástól eltérő jellegű (nagyobb alakú, hosszított stb.) betűkkel írták. e/ Az írás. Az oklevelek írására a középkorban általában a minuscula írást használták. Maiusculával írt oklevelet csak kivételes esetben állítottak ki. A XIII. századtól a gót, majd a XV. századtól a humanisták által a régi minusculából kifejlesztett latin írás lett az általános. A számjegyek jelölésére római számokat használtak, itt. betűvel kiírták azokat. f? Az oklevelekre alkalmazott pecsét (sigillum) a megerősítés egyik jele. A pecsét jelképezője volt a tulajdonos akaratának és jelentette az illetőnek hozzájárulását vagy bizonyságtételét valamely tényre vonatkozólag. Az okleveleken alkalmazott pecséttel kapcsolatban a jogi érvényességen kívül több szempont veendő figyelembe. így: — a pecsét anyaga, ami a középkorban általában érc (az ebből készült pecsét a bulla), valamint a viasz (a viaszpecsét neve sigillum), — az oklevélre erősítés két módja: az egyik a rányomott pecsét (viaszpecsétnél), a másik a fiiggőpecsét (érc- és viaszpecsétnél). A felfüggesztésre bőr-, pergamenszalagot, selyem-, kenderfonatot alkalmaztak. Ha a fiiggőpecsét az oklevél alján volt, a pergamen alsó részét rendesen felhajtották, és a dupla bőrön fűzték át a zsinórt vagy a szíjat. Aszerint, hogy a pecsétnek hol van a benyomata, megkülönböztethetünk egy, ill. kétoldalú pecsétet. Az ércpecsétek csekély kivétellel kettős pecsétek.