Előadások a történeti segédtudományok köréből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár kiadványai IV. Füzetek 1. (Nyíregyháza, 1998)

Kujbusné Mecsei Éva: Röviden a diplomatikáról.

Kujbusné Mecsei Éva RÖVIDEN A DIPLOMATIKÁRÓL A diplomatika mint tudományág kialakulása A középkor spekulatív felfogását a XVII. században az empirikus bölcselet váltotta fel. E gondolkodásmód hozta létre az oklevelekre is építkező történettudományt és tette nélkülözhetetlenné az oklevéltant mint segédtudományt. A diplomatika, azaz oklevéltan közli azokat az ismereteket, amelyek az okleveleknek történeti forrásul való sikeres és tökéletes felhasználásához szükségesek. Az oklevéltan feladata az oklevélkiadás történeti és jogi alakulásának minden vonatkozásban való vizsgálata, az oklevelek létrejötte körülményeinek felderítése. így az oklevéltan egyfelől előkészíti az okleveles anyagot a történeti kutatás számára, másfelől részt vesz a történeti viszonyok és intézmények megvilágításában és megismerésében. A diplomatika vizsgálati köre kiterjed egyrészt magukra az oklevelekre — vagyis azokra a magukban álló, befejezett iratokra, amelyek valamely jogi jelentőségű ténynek kinyilvánítására, biztosítására vannak kiállítva a szokás vagy szabály szerint meghatározott külső és belső formák között —, másrészt azokra az iratokra, feljegyzésekre is, amelyek nem okleveles formában, de jogi bizonyságot képviselnek, továbbá az okleveles gyakorlat kialakulására ható vagy azt megvilágító levelekre, aktákra, valamint az oklevél keletkezésének és kiállításának folyamatával, megőrzésévei kapcsolatban létrejött írásokra, feljegyzésekre, könyvekre. Magyarországon nem az oklevelek feldolgozásából nőtt ki e tudományszak, hanem — német mintára — iskolai kézikönyv alakjában jelent meg az első oklevéltan a győri és a kassai akadémiákon, ahol 1776-tól tanterv szerint taníthatták a történelem segédtudományait: az