Előadások a történeti segédtudományok köréből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár kiadványai IV. Füzetek 1. (Nyíregyháza, 1998)

Kujbusné Mecsei Éva: Röviden a diplomatikáról.

Kujbusné Mecsei Éva RÖVIDEN A DIPLOMATIKÁRÓL A diplomatika mint tudományág kialakulása A középkor spekulatív felfogását a XVII. században az empirikus böl­cselet váltotta fel. E gondolkodásmód hozta létre az oklevelekre is építkező történettudományt és tette nélkülözhetetlenné az oklevéltant mint segédtudományt. A diplomatika, azaz oklevéltan közli azokat az ismereteket, ame­lyek az okleveleknek történeti forrásul való sikeres és tökéletes fel­használásához szükségesek. Az oklevéltan feladata az oklevélkiadás történeti és jogi alakulásának minden vonatkozásban való vizsgálata, az oklevelek létrejötte körülményeinek felderítése. így az oklevéltan egyfelől előkészíti az okleveles anyagot a történeti kutatás számára, másfelől részt vesz a történeti viszonyok és intézmények megvilágítá­sában és megismerésében. A diplomatika vizsgálati köre kiterjed egyrészt magukra az okleve­lekre — vagyis azokra a magukban álló, befejezett iratokra, amelyek valamely jogi jelentőségű ténynek kinyilvánítására, biztosítására van­nak kiállítva a szokás vagy szabály szerint meghatározott külső és bel­ső formák között —, másrészt azokra az iratokra, feljegyzésekre is, amelyek nem okleveles formában, de jogi bizonyságot képviselnek, to­vábbá az okleveles gyakorlat kialakulására ható vagy azt megvilágító levelekre, aktákra, valamint az oklevél keletkezésének és kiállításának folyamatával, megőrzésévei kapcsolatban létrejött írásokra, feljegyzé­sekre, könyvekre. Magyarországon nem az oklevelek feldolgozásából nőtt ki e tudo­mányszak, hanem — német mintára — iskolai kézikönyv alakjában jelent meg az első oklevéltan a győri és a kassai akadémiákon, ahol 1776-tól tanterv szerint taníthatták a történelem segédtudományait: az

Next

/
Thumbnails
Contents