A személyes történelem forrásai - A MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára kiadványai I. Évkönyvek 20. (Nyíregyháza, 2014)
NAPLÓK, VISSZAEMLÉKEZÉSEK - Kujbusné Mécséi Éva: Egy gazdatiszt élete. Tóth János önéletírása
Egy gazdatiszt élete • Tóth János önéletírása nélkül szeretem, ezek még a gondolatától is rettegnek azon esetnek. Félek, hogy jó nőm szelleme is megsértetik ilyen lépés által, tehát mind ez ideig határozottan áll a gondolat, hogy így veszek el magánosként inkább, mint egy más asszony és jó gyermekeim közt házi békétlenségnek legyek mártírja. Tehát élek gyermekeimnek, vajha méltók lennének ezen áldozatra is jó maguk viseletek által, miben ekkoráig nincs is semmi kétségem. Kivált Lajos fiam humánus magaviseletében s jó gondolkodásában vajmi nagyon gyönyörködöm. Ilonka kedves másodszülöttem szinte jó teremtés lesz, úgy látom, kivált, ha az édesanyja halála után benne lefojtott dac és lángoló indulatoskodás kebelében egykor ismét tápot nem fog találni. Most ő csendes, jó lány, de apai tekéntetem még mindig látja arcáról, hogy benne még él az indulat és dac magva, csak kikelésre vár. Óh, vajha sikerülne őt úgy nevelnem, hogy egyben áldás lenne a háznál, melybe sietni fog, s ne átkozná meg poraimat a vő, kiben ő egykor élete párját leendi. Etelke lányom kedves, 14 éves lány lett, az ősszel ő még nagyon gyermekes, de jó szívű. Nemes indulatok laknak szívében, se nem dacos, se nem dölyfös, szerencsés lett ilyen természettel. A kis Miklósom 11 évét töltötte be az első gimnáziális osztályban. Bár jobban igyekezne! De azt hiszem, nem lesz alábbvaló a többinél, kivéve benne az általam látott hibát, hogy túl a renden büszke, pedig a kevélység a műveletlenség szülöttje, a büszkeség pedig édes testvére a kevélységnek. Ne legyetek soha kevélyek, gyermekek, mint apátok, nem való, de túl a renden, meghunyászkodó alázatosak se, mert ez a heréit fajnak tulajdona. Magyar emberből nem szabad kiirtani a büszkeség egy nemét, mely őt jellemzi, s mely mit nem kénytelen sohase aljasságra vetendni, se megszégyenülni sehol a világon műveletlenség hiánya miatt. Mint mondám, özvegységem 12. hónapjában írom e sorokat, és ma is a tavalyi a szerencsétlenség az anyagiakban. Április elején a Tisza kiszakadván több helyen, be nem tudták fogni azt. Negyedik hete, hogy árad a víz, s ma már a kótaji csűröskert alatt van a Tisza. Tiszaháti birtokomat sok szép vetéseimmel tenger borítja, épületeim dűlőfélben, a poklondosi birtok, ha egy gát elszakad, víz alá kerül nagyrészben. Kótajban az áprilisi gonosz folytonos szelek semmivé tevék vetéseimet, marháim éhen vesznek el, s úgy látszik, hogy egészen tönkre tétetem, elvesztvén mindent, mit oly hosszú időn át folytonos kitartással és szorgalommal szerzettem. Ez az év szinte mint a múlt gyászos év, anyagi semmivé tételemnek éve lesz. Vajha Isten ne ostorozna már engem tovább, hogy nyugodtan élhetnék öregségem napjaiban Isten dicsőségére és felebarátaim s gyermekeim szeretetében! 1868. május 17. A múlt évi szerencsétlenség a közelebb leírt anyagi dolgokban nem fejlődött oly borzasztóvá, kevés termésem lett ugyan, de a drágaság 71
