A személyes történelem forrásai - A MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára kiadványai I. Évkönyvek 20. (Nyíregyháza, 2014)
NAPLÓK, VISSZAEMLÉKEZÉSEK - Kujbusné Mécséi Éva: Egy gazdatiszt élete. Tóth János önéletírása
Kujbusné Mécsé! Éva is megunván már a hosszas küzdést, a tiszti, mégiscsak kötött állapotot, vágytam szabadabb térre áttenni munkásságomat. Az alkalom meglett, 1856-ban megnyílt a kótaji haszonbér, mit a forradalom után ipám nagyon olcsón bírt, s tovább bírni azon okból nem akart, mert fiai elhaltak és ő megnehezedett, nekem ajánlotta. Sok volna leírni, micsoda körülményekkel kelle küzdenem, míg kedves nőm unszolására csakugyan megnyertem, hogy ezen bérletet a báró is exequálja27 s a bárónő ellenére, aki kívánt a tiszti állásban, hogy maradjak - megkaptam. Vagyonom ehhez képest kevés volt, mert 4 ezer forintért pengőben béreltem ki, s alig tett 3 ezret összes vagyonom (mert tiszti állásomban kevés volt a fizetés). Sokat nem szerezhettünk, erre is mellékes spekulációk által jutottunk kedves nőm s a magam életrevalóságával. De bátorságom nagy vala, kivettem e birtokot, s hogy elindulhassak, ipám becs szerént átadta minden szükséges ócska szerszámát, ökreit, lovait, 2 ezer pengő forintot hitelbe, melytől két évig én pontosan kamatot fizettem neki. Két év múltán, 1859-ben, Erzsi28 férjhez menetelekor pedig mind az egész adósságot letisztáztam, s ekkor lettem függetlenül a magam ura, mert senkinek se voltam adósa. Az idők reám meglehetősen jártak. Kedves jó nőm velem együtt fogta a dolgot, én kívül, ő belül szerzettünk, és éltünk igen jól és urasan boldogul. Ment a dolog előre jól, míg aztán oda jutottunk, hogy 1862-ben már 8 ezer forinton Halászban birtokot vehettünk, ezt is leginkább angyali jó nőm ösztönzésére. Ezen birtok aztán beruházásokkal belejött mindössze máig 11 ezer forinton felül, s még a vételárából 2 ezer forinttal adós vagyok a felséges jóindulatú báró Wesselényi Farkas úrnak. Ezt is lefizethettem volna még kedves nőm életében, de a báró nem fogadta el, mondván, hogy 6%-os kamatot két évig még kér, hogy tartsam meg. 1866, te gyászos, életemben leggonoszabb, legpusztítóbb év. Kívánom, hogy soha ne feledjenek el még gyermekeim se, mert te valál testem, lelkem, s vagyonom megölő gyilkosa, te istentelen 1866. év. Óh, ha ezen év nincs, de boldog vagyok én most is, de boldog lettem volna én még sokáig. Ez törte össze erőmet, igyekezetemet megakasztotta, lelkemet nem enyhíthető fájdalommal töltötte tele. Ez legyen családom előtt a megutált, meggyűlölt év, mely egész életet feldúlt, mely minden boldogságomat méltatlanul elrabolta, mely tönkretette lelkem irányát, keblemet megtöltötte keserűséggel és utálattal a világ iránt. Igen, 1866. Ennek új éve már gyásszal kezde borítani a láthatárt. Kisfiam, Miklós beteg lett. Agyvelőgyulladás, tífusz, később kolera fejlődött ki nála. Ezen 27 kiadja bérbe 28 a sógornő, Tóth Erzsébet 68
