A személyes történelem forrásai - A MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára kiadványai I. Évkönyvek 20. (Nyíregyháza, 2014)
NAPLÓK, VISSZAEMLÉKEZÉSEK - Takács Péter: Wesselényi Miklós szétzilált naplója
Takács Péter romantikus barátsággá forrósodott. Bár később ez a barátság - a politikai súrlódások miatt - kifáradt, lehűlt, sőt ellenségeskedésekbe, éleződő vitákba torkollott, de a korrektség és Széchenyi emberi méltóságának a tisztelete Wesselényiben mindvégig megmaradt. Naplójában mellőzte a Széchenyi eltávolodását minősítő bejegyzéseket, a kettejük külön útra térésének kommentálását is. Legfeljebb egy-egy sajgó bejegyzés igazolja vissza, hogy tudomást szerzett a volt barát elhidegüléséről, politikai indíttatású szembefordulásáról. 1839 őszétől - Gráfenbergből - nem is tudta naprakész figyelemmel kísérni a Széchenyi gerjesztette sajtóvitákat. Leveleiben csak arra kérte legodaadóbb barátait - Deákot, Kossuthot - hogy olvasva Széchenyi őt támadó cikksorozatát csak arról értesítsék, ha becsületébe gázoló állításokkal rágalmazná a régi barát. Még egy - a naplófeljegyzésekben rendre visszatérő - témáról kell említést tennünk: Wesselényinek a nőkhöz való viszonyáról. A napló a legmélyebb tisztelet és a pénzért megvásárolható vagy a hírnév és alkati jellemzők miatt ingyen megkapható testi örömök minden árnyalatát felsorakoztatja. A testi kalandok a meghódított nők utónevének kezdőbetűjével - és az ölelkezések számát jelző keresztecskével vagy vesszőcskével - napi rendszerességgel bekerültek a feljegyezni szükséges dolgok sorába. Nehéz eldönteni, hogy az önmaga vállát veregető férfiúi büszkeség, a bizonyítási kényszer, esetleg a következmények miatti zsarolhatóság elkerülése, vagy csak a kéjelgő emlékezet félig titkos örömének lelki kielégítést nyújtó utórezgései miatt történik mindez. Esetleg a testi birtoklás szemlézése és leltározása miatt. A levelekben viszont „a nem törvényesített kapcsolatok" a legritkább esetben kerülnek be. Annál többször a „félig törvényesen vállalt," a sajátjának elismert gyermekek. Tegyük hozzá: vélhetően csak akkor, ha nemes vagy honorácior családból származó nő szülte azokat. Néhány tehén, borjú és pár forintos kisegítő ajándék keltette gyanún kívül a napló feljegyzéseiben és a levelekben sem találjuk bizonyító erejű nyomát annak, hogy jobbágyai lányával kikezdett volna Wesselényi. A pletykákat is őrző kortársi levelek azonban nem mentesek ilyen célzásoktól. Úgy tűnik azonban, ezen a téren a beidegződött feudális hagyományok gyakorlója volt Wesselényi, aki jobbágyait olyan formájú tulajdonának tartotta, akikkel szabadon rendelkezhet, akik miatt senkinek - saját lelkiismeretének és naplójának sem - nem tartozik elszámolással. Türelmes nyomozással, a bejegyzések pontos követésével és a legkülönbözőbb népességi, adózási és egyházi anyakönyvi bejegyzések tüzetes átvizsgálásával összeszámolhatok, vagy legalábbis vélelmezésen túlmutató igazolást nyerhetnének az ilyen jellegű kalandok is. Részben a vállalt gyermekeiről szóló naplóba került feljegyzésekből, részben a leveleiből, részben a végrendeletéből az kiderül, hogy ezekkel a „lelkiismeretét megszólító" - nemesi, honoráciori és uradalomi tisztségre szegődtetett 22
