A személyes történelem forrásai - A MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára kiadványai I. Évkönyvek 20. (Nyíregyháza, 2014)

LEVÉLTÁRAK, HAGYATÉKOK - Zsoldos Ildikó: Arisztokrata női sorsok. Vécsey Mária és Vécsey Magda életútjának forrásai

ZSOLDOS ILDIKÓ Arisztokrata női sorsok Vécsey Mária és Vécsey Magdolna életútjának forrásai1 A 19. századi magyar történelem egyik befolyásos formálójának, a reform­korban újkonzervatívként, a későbbiekben ókonzervatívként emlegetett Des- sewffy Emil gróf két leányunokájának, a magyar történettudomány által meg­lehetősen elhanyagolt Vécsey család szatmári ágához tartozó Vécsey Mária (1864-1928) és Magdolna (1873-1960) bárónő életútjának komparációjára vál­lalkozik a tanulmány. Mária Dessewffy Emil gróf Blanka nevű lánya és báró Vécsey József máso­dik, Magdolna hetedik gyermekeként született.2 A szatmári Vécseyek a törté­nelmi Szatmár vármegye második legtekintélyesebb családjának számítottak a hosszú 19. században. Az első helyet természetesen a Károlyiak őrizték, de a Vécseyek is két ízben adtak főispánt a törvényhatóságnak.3 A forrásokról A címben szereplő két baronesse neveltetésére, életmódjára, sorsának alakulá­sára vonatkozóan szinte kizárólag a családi levéltárban fellelhető korrespon- dencia, naplók, végrendeletek, nekrológok, gazdasági iratok és egyéb feljegy­zések szolgálnak primer forrásul. Vécsey Magdolna világnézetének rekonst­ruálásához értékes adatokkal szolgál az 1922-ben, a Pallas Kiadó gondozásá­ban megjelent Rabságunk kezdetén című opusza, mely az 1919 januárja és jú­lius vége közti intervallum történéseire koncentrálva tárja elénk a férjétől örö­költ füleki kúriának hol a vörös katonák, hol a csehek általi megszállását, vé­gül ennek, a számára oly kedves településnek a magyar hazából való végleges kiszakítását. 1 A19. Szabolcs-szatmár-beregi Nemzetközi Levéltári Napokon Nyíregyházán, 2012. szeptember 27-én elhangzott előadás szerkesztett változata. 2 Dessewffy Blanka grófnő nyolc gyermeknek adott életet. Közülük egyet, az 1867. április 25-én született Emilt - akiről Gudenus János József genealógiai munkája nem tesz említést - tizenöt hónapos korában elveszítették. Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. 4. köt. Budapest, 1998.189. Négy leányt és három fiút neveltek fel: Esztert (1863- 1951), Máriát, (1864-1928), Lászlót (1866-1924), Miklóst (1869-1951), Paulinát (1871-1931), Magdát (1873-1960) és József Aurélt (1883-1958). 3 Vécsey József nagyapja 1803-tól 1829-ig, édesapja pedig 1829 és 1845 között látta el Szatmár vár­megyében a bécsi udvar képviseletét főispánként Az utódok uralkodóházhoz való szoros kap­csolódása, az országos és a lokális politikában való jelenléte is számos területen kimutatható. 223

Next

/
Thumbnails
Contents