A személyes történelem forrásai - A MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára kiadványai I. Évkönyvek 20. (Nyíregyháza, 2014)
LEVÉLTÁRAK, HAGYATÉKOK - Szabadi István: A beregi református egyházmegye régi levéltára
A beregi református egyházmegye régi levéltára Mindezek fényében talán érthető, hogy az 1944-ban még Beregszászban a levéltárat rendező Harsányi András szintén igyekezett biztonságba helyezni az iratokat, legalábbis annak legértékesebb régi részét a megmaradt levéltári segédletekkel együtt. Ez az iratanyag aztán kalandos utat járt be, melynek nem ismerjük minden állomását, de sorsa egészen új fordulatot vett az utóbbi években, köszönhetően a sárospataki és a debreceni református egyházkerületi levéltárak együttműködésének. A sárospataki intézmény 1999-ben ajánlott fel egy negyed folyómétemyi, Beregre vonatkozó levéltári anyagot Debrecennek, mint gyűjtőterületi illetékesnek, amit az abaúj-tomai iskolalátogatási iratokért cserébe átszállítottak Debrecenbe. A beregi anyaghoz csatolt iratokból annyi derült ki, hogy azt Gosztonyiné Harsányi Gréte, Harsányi András testvére juttatta el Újszászy Kálmánhoz 1969-ben, azzal a kikötéssel, hogy 25 évig a legszigorúbb zárolás alá kell venni. A zárolás leteltének, illetve a kedvező feltételeknek köszönhetően került Debrecenbe az iratanyag, amelyet Harsányi András 1944-es tanulmányának segítségével könnyű volt azonosítani. A dokumentumokra több fórumon felhívtam a figyelmet (a Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiumán, levéltáros konferenciákon, szakfolyóiratban).9 Debrecenben hamarosan megindult az egyes iratok publikálása is, s ennek kapcsán nem maradt el az iratanyag sorsának, jelenlegi elhelyezésének a bemutatása sem.10 Ami az irategyüttest illeti, túlnyomó része Széles András munkásságához köthető. Széles András 1772-ben született Matolcson, középfokú tanulmányait Szatmáron kezdi, majd a Debreceni Református Kollégiumban fejezi be, a teológiát is itt végzi el, s itt szentelik református lelkésszé. Kisarban szolgál, majd szatmári egyházmegyei assessor, ülnök lesz 1805-ben. Később lelkész Gacsályban, Egriben, Szatmárcsekén. 1812-ben települ át Beregbe, előbb Váriban, majd Tiszabecsen, Barabásban, Kerecsenyben , Barkaszóban, Fomoson szolgál, végül ismét Barkaszóban, ahol 1842-ben, 69 éves korában halt meg. 1816-tól a beregi egyházmegye „Ordinarius nótáriusa", azaz főjegyzője, így az esperes helyettese. Jelentős szerepe volt a papmarasztás11 eltörlésében és az özvegyi kegyelemév rendszeresítésében. Amikor a beregi esperesek megerősítésével kapcsolatban az egyházkerület és a beregi egyházmegye közötti ellentét kiéleződik, Széles András 9 Szabadi István: „Habent sua fata..." Adalékok a 20. századi tiszántúli református levéltártörténethez. Levéltári Szemle, 2005. 2. sz. 47-52. 10 Szabadi István: „Authoritate ecclesiae..." Válogatott határozat-szövegek a beregi református egyházmegye első jegyzőkönyvéből a 16-17. század fordulójáról. Debrecen, 2002. 11 A papmarasztás a magyar protestáns egyházakban a 19. századig divatozó eljárás, amely szerint a lelkészt mindig csak egy évre választotta a gyülekezet, s így időről időre vagy újra megválasztotta, vagy szeszélye szerint elbocsátotta és mást hívott helyébe. 205
