A személyes történelem forrásai - A MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára kiadványai I. Évkönyvek 20. (Nyíregyháza, 2014)
LEVELEK - Kovács Ágnes: Károlyi Sándor és Barkóczy Krisztina levelezése
Kovács Ágnes Megnövekedett presztízsét kihasználva újabb birtokokat szerzett,9 amely egyben a korábbi, gyakori különéléssel járó életforma folytatását is jelentette. A hivatalos elfoglaltságok, amelyek színtere több száz kilométeres távolságra volt a családi fészektől, és az új szerzemények megszervezése miatt a házastársak továbbra is rákényszerültek a levelezésre, amely lényegében Barkóczy Krisztina élete végéig tartott. Hogy ilyen körülmények között a családtagokkal és a gazdálkodással kapcsolatos információk, kérések és tanácsok rendszeres témái voltak leveleiknek, teljesen természetes. Hogy a legszemélyesebb dolgokról is tájékoztatták egymást, az már nem annyira, de másoknál is előfordult, ha a házasság jól működött. Márpedig Károlyiéké ilyen házasság volt. Annak idején Károlyi Sándor nem „asszonyok és papok" közvetítése révén lépett frigyre, hanem maga választotta társául Barkóczy Krisztinát, akivel 1687. június 17-én kötött házasságot.10 A választásban nyilván érvényesültek racionális szempontok (pl. mindketten hasonló rangú és reputációjú kelet-magyarországi famíliából származtak), de leveleik hangneme alapján is egyértelmű, hogy erős érzelmekkel kötődtek egymáshoz. Barkóczy Krisztina több mint egy évtizedes házasság után is „Édes Szerelmem"-nek nevezte a férjét, aki szintén nem leplezte felesége iránti érzelmeit: „...nem tanácsos, ha magadot fá- ra[s]zd édesem, ha mod leszen benne, tudositlak én Szívem, és maradok Igaz hites Társod én szerelmem" - fejezte be például egy ízben levelét.11 Sokat elárul kapcsolatukról, hogy az ehhez hasonló megszólítások egyáltalán nem kivételesek levelezésükben, inkább jellemzőek. Azokban az években, amikor a betegség még nem hatalmasodott el rajtuk, bár általában tréfálkozva, még leveleikben is évődtek egymással. Amikor például 1698-ban Károlyi az adófizetéssel kapcsolatos tanácskozáson Bécsben tartózkodott, felesége ezt írta neki egy azóta elveszett vagy ismeretlen levélre válaszul: „Értem, Édes Szívem, Kegyelmed leveléből, hogy micsoda szállása vagyon, s dámák is bűvön vannak. Én pedig azt bánom, hogy az cavallérok igen ere járnak, s néha udvaroskodnak is."12 Az egymással való tréfálkozással később sem hagytak fel, bár a mindkettőjükön eluralkodó betegség és a családi gondok nyomot hagytak a kedélyükön. Az egymás iránti szeretet azonban megmaradt közöttük, s ezért is bántotta Károlyinét, hogy a lánya házassága nem volt olyan jó, mint az övék. Értetlenül és keserűen írta az országgyűlésen 9 A birtokszerzések rövid összefoglalását lásd Kovács, 1988.196-203. 10 Gróf Károlyi Sándor Önéletírása és naplójegyzetei. Kiadta Szalay László. Első rész. Pest, 1865. (a továbbiakban Szalay, 1865.), 20-22. 11 Kovács, 2011.15. Nagykároly, 1698. szeptember 24. és 18. Nagykároly, 1698. szeptember 29.; Kovács, 1994.1. köt. 67. Cegléd, 1705. augusztus 12. 12 Kovács, 2011.19. Nagykároly, 1698. október 3. 140
