A személyes történelem forrásai - A MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára kiadványai I. Évkönyvek 20. (Nyíregyháza, 2014)
LEVELEK - Kovács Ágnes: Károlyi Sándor és Barkóczy Krisztina levelezése
Kovács Ágnes között, tehát közös életük első 15 évében keltezett levelek száma is: Károlyitól egyetlen egy levél sem maradt ránk, Barkóczy Krisztinától nyolc. Ez abban az esetben is elenyésző hányada a teljes levelezésnek (több mint 1000 levélről van szó), ha joggal feltételezhető, hogy jó néhány levelük megsemmisült vagy ismeretlen helyen lappang.3 A Rákóczi-szabadságharc kibontakozása azonban fontos fordulópontot jelentett a család életében. Rákóczi Magyarországra jövetele után 4 hónappal Károlyi Sándor, itt nem részletezendő okokból, csatlakozott a felkelőkhöz, és azonnal tábornoki kinevezést nyert. Innentől kezdve pályája meredeken ívelt felfelé, hamarosan a kuruc állam katonai-politikai elitjének meghatározó személyiségévé vált. Fontos szerepet játszott a feltételek híján bukásra ítélt szabadságharc politikai kompromisszummal történő befejezését célzó tárgyalásokon és a magyar rendek Habsburg-dinasztiával való megbékélésében is.4 Mindezek következtében Károlyi nyolc éven át voltaképpen csak vendég volt az otthonában, s többször előfordult, hogy a családjában bekövetkezett örömteli vagy éppen szomorú események is nélküle zajlottak le. Távollétében született például 1705. június 20-án a nagyon várt fiú, Ferenc, akinek a nevét részben a család támogatását élvező ferencesek szentje, Assisi Szent Ferenc, részben a fejedelem iránti tiszteletből választották. A keresztapa személyéről 3 Hogy nem teljesen reménytelen újabb levelek előkerülése, azt a Károlyi levéltár közelmúltbeli rendezése is bizonyítja. Ennek során, főleg Laczlavik György levéltárosnak köszönhetően, Barkóczy Krisztina 68 db, 1710-ben írt levele került elő, holott ebből az évkörből korábban egyetlen egyet sem ismertünk. Ennek alapján nem kizárt, hogy - főleg más családi levéltárakból - további levelekre bukkanhatunk. Például az 1709. május 5-e és 1710. június 27-e közötti időszakból, amelyben jelenleg űr van, pedig Károlyiné nyilvánvalóan ezekben a hónapokban is írt a férjének. 4 Károlyinak a Rákóczi-szabadságharcban és a szatmári megegyezésben játszott szerepét korábban is számos történész értékelte, olykor egymástól gyökeresen eltérően. Az újabb kutatásoknak, továbbá a történetírásban bekövetkezett szemléleti és módszertani változásoknak köszönhetően, a közelmúlt és kiváltképpen napjaink historiográfiájában kirajzolódó Károlyi-kép egyre árnyaltabb, kiegyensúlyozottabb és reálisabb, amihez nagymértékben hozzájárultak a szabadságharc 300. évfordulója alkalmából szervezett tudományos konferenciák is. Mivel a jelen írás témája véleményem szerint nem indokolja valamennyi, Károlyi 1703 és 1711 közötti pályájával kapcsolatos munka felsorolását, csak néhányra hívnám fel az olvasó figyelmét. Bánkúti Imre: A szatmári béke. Budapest, 1981. 50-113.; Czigány István: A katonaság és az ónodi országgyűlés. Hadtörténelmi Közlemények, 2007. 4. sz. 1175-1194.; Kovács Ágnes: Károlyi és az ónodi vérfürdő. Hadtörténelmi Közlemények, 2007. 4. sz. 1233-1241.; Kovács Ágnes: Károlyi Sándor. Budapest, 1988. 34-123. (a továbbiakban Kovács, 1988.); Kovács Ágnes: Károlyi Sándor társadalmi-politikai nézetei a szabadságharc idején. In: „Rákóczi urunk... hadaival itten vagyunk." Emlékülés. Szatmárnémeti, 1999. Szerk. Takács Péter. Debrecen-Nyíregyháza. 2000.17-23.; Kovács Ágnes: Rákóczi és Károlyi. In: Pro patria. Tanulmányok. Szerk. Kujbusné Mécséi Éva. Nyíregyháza, 2004.41-51.; Kovács Ágnes: A sárospataki országgyűlés és a szabadságharc folytatásának esélye. In: II. Rákóczi Ferenc, az államférfi. Szerk. Tamás Edit. Sárospatak, 2008. 55-64.; Kovács Ágnes: Károlyi Sándor és Pálffy János a szatmári megegyezésért. Századok, 2012.4. sz. 853-865. 138