A személyes történelem forrásai - A MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára kiadványai I. Évkönyvek 20. (Nyíregyháza, 2014)
NAPLÓK, VISSZAEMLÉKEZÉSEK - Kövér György: A történetíró személyes forrásai
Kövér György Ez a gondolatmenet sokkal mélyebbre visz, mint első látásra gondolnánk. Természetesen az ideológiai abroncsok szorításában lehetett az egyik megvalósítandó cél, a „békebeli" pozitivizmus feltámasztása. Ez még egy Szekfű Gyulán elhelyezett oldalvágást is megér. Másfelől azonban a forráskutató történészek tudták legjobban, hogy a levéltárban fellelhető irategyüttesek épp azt nem világítják meg, amiről eredendően szólni akartak a parasztság válságát illetően.34 Lehet, hogy az író és a történész személyesen csak 1960-ban ismerkedett meg egymással, de Szabó István recenziója Veres Péter Falusi krónikájáról már pár évvel előbb megfogalmazta a kölcsönös kíváncsiság alapjait, gondolataik már korábban találkoztak: „Veres Péter munkájának, melyet ő maga más helyen »történeti beszámolódnak nevezett, a történeti megismerés szempontjából a szemtanú tanúsága, a földnélküli parasztok életmódjának és szociálista [sic!] mozgalmainak memoárszerű leírása biztosít sajátos forrásértéket. Nem csupán azért mert a közvetlen, a »belülről« való megfigyelés vet neki alapot, nem is csupán Veres Péter szókimondó, de egyben felelősséghordó igazságérzete miatt, hanem azért is, mivel a munka a szegényparasztok életmódjának és tapogatózó-botorkáló szocializmuskeresésének történetét, e történelem olyan részleteit és egyúttal egységét tárja fel, melyet a céhbeli történetkutatás a maga eszközeivel aligha tudna felderíteni. A történetkutató közigazgatási rendeletekből, jelentésekből, napszámbér- és árlistákból, egykorú újságtudósításokból és más forrásokból ugyan tudna a mezőgazdasági cselédek és napszámosok kérdéseire választ adni, de még ezek után is igen keveset tudna megsejtetni magának az életnek a módjáról, a falusi szegény otthon bajairól, magáról az elfolyó eleven életről... Nyilvánvaló, hogy az ilyen sajátos krónikázó munka sem léphet ki a szubjektív értékelés köréből, viszont egyedül kárpótol az átélés elevenítő erejével."35 A találkozás utólag cselekményesített naplószerű leírásából, a körötte zajló egykorú levelezésből a parasztság történetíróinak portréja markánsan rajzolódik ki. A minden magamutogatástól távolálló kálomista puritánság, a militáns ideológiákkal szemben védekező pozitivista alapállás egyáltalán nem gátolta a historikusok mély érdeklődését a személyes történelmi tudás intenzív átélése iránt. Akár szűnőben érezhetném bánkódásomat a történésznaplók hiánya 34 Balogh István már májusban azt írta Veres Péternek, hogy miért szeretne személyesen konzultálni vele: „nekem nem a kiadott, hanem az élő emlékezetre lenne szükségem, mert amint tudom és látom, ami a hivatalos hatóságokat érdekelte, az le is van rögzítve, sajnos nagyon kevés érdekelte őket. Csak a rendészeti rész és más nem." Balogh István - Veres Péter (1960. máj. 2), MTA Kt Ms 5491/287. 35 Erős, 2003. 353-354. Erős Vilmos érdeme, hogy feltárta és újra közölte ezt az eredetileg az Alföld 1957-es évfolyamában megjelent ismertetést. Gépirata: MTA Kt Ms 5440/16. 126
