Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)
Várostörténet - Néző István: Városias falu vagy falusias város? A városi injrastruktúra kialakulásának kezdetei Kisvárdán a 19. század utolsó harmadától a 20. század elejéig
Városias falu vagy falusias város? a „városra" voltak jellemzőek, nem a „nagyközségre". Kezdjük ezek bemutatását a nevelés-oktatás intézményeivel. A nevelés-oktatás-képzés intézményrendszerének kiépülése Az 1868-as népoktatási törvény előtt Kisvárdán a közbirtokossági elemi iskola és a felekezeti elemi iskolák álltak a tanulók rendelkezésére. Az említett törvény 6-12 éves korig kimondta a tankötelezettséget, továbbá, hogy minden községben, ahol legalább 30 tanköteles van és nincs felekezeti iskola, elemi népiskolát kell létesíteni. Ez nem jelentette azt, hogy a törvény szellemének a gyakorlat megfelelt volna. Sok gyermek és sok szülő „mentesítette" magát a tankötelezettség alól, ám mindezek ellenére a községi elemi iskolai hálózat nagy fejlődésnek indult. A Szőgyény-féle ház, a későbbi közbirtokossági iskola, majd parókia Ebből a gyarapodásból Kisvárda is kivette a részét. Mozgalom kezdődött annak érdekében, hogy állami vagy községi elemi iskolát hozzanak létre. 1873. február 16-án a Szabolcsvármegyei Iskola Tanács községi iskola felállítását határozta el. Az iskolaszék elnökévé Somogyi Rezső gyógyszerészt választották, aki a minisztériumhoz továbbította a település óhaját. A Vallás- és Közoktatási Minisztérium 1874-ben jóváhagyta az állam által segélyezett községi iskola megalapítását. A fenntartást a község, az izraelita hitközség által fizetett támogatás, a tandíjak és a kormánysegély biztosították. Az osztályokat bérelt helyiségekben helyezték el. Az első tanévről az iskolaszék elnöke így számolt 345
