Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)
Várostörténet - Néző István: Városias falu vagy falusias város? A városi injrastruktúra kialakulásának kezdetei Kisvárdán a 19. század utolsó harmadától a 20. század elejéig
Városias falu vagy falusias város? A villany kezdetben csak az esteli órákban, 23-24 óra között állt a fogyasztók rendelkezésére. Ekkor még az elismerés hangján szóltak a világításról, a későbbiekben azonban a villany is sűrűn adott okot panaszra. Egy év múlva már azt írták, hogy éjfélig jó a világítás, ám „silányabb lesz éjfél után, mint eddig a sokszor méltán kigúnyolt petróleum világítás volt."56 A villamosítás terén fordulat állt be, amikor 1917-ben a Villamossági és Műmalom Rt. nevű cég vette át az áramszolgáltatás biztosítását. Ennek főbb részvényese egy miskolci és egy kisvárdai bank volt, illetve több kisvárdai kereskedő említhető még a tulajdonosok közül. A belvíz, a járdák, közutak és a világítás mellett az ivóvíz kérdése is napirenden volt az 1880-as években a településen. Az artézi vizet adó közkút létrehozásának szükségességét oly sokat hangoztatták, de előrelépés nem történt. 1886-ban az egyik képviselő-testületi ülésen Hrabovszky Rudolf ismét felvetette a kérdést, miszerint kívánatos lenne a Piac téren egy jó vízzel ellátott kutat építeni. A helyi sajtó is egyre gyakrabban írt a jó víz hiányáról: „azt a talajvizet a melyet iszunk, másutt még a barom sem issza meg." A kút kérdését ezután még közel tíz testületi ülésen tárgyalták - eredménytelenül, miközben pl. a ménistállóra 5000 forintot megszavaztak. Joggal jegyezte meg a cikkíró, hogy „vajha a tisztelt méneknek, vagy a nagyrabecsült ökröknek és a sertéseknek lenne szükségük 56 SOMOGYI Rezső: Kisvárda monographiája rövid kivonatban a Milleniumra. Kisvárda, 1896. (a továbbiakban SOMOGYI, 1896.) 5. 343 Villanyoszlopok és lámpák a városban
