Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)
Várostörténet - Néző István: Városias falu vagy falusias város? A városi injrastruktúra kialakulásának kezdetei Kisvárdán a 19. század utolsó harmadától a 20. század elejéig
Néző István A vasúthoz vezető út, a víztorony és a görög katolikus templom Ha ilyen volt a helyzet a kikövezett utcákon, akkor nem lehet azon csodálkozni, hogy azokon az utcákon, ahol kövezet nem terült a szekerek, konflisok, bérkocsik vagy éppen a talpak alá, „nagyobb esőzések után a közlekedés teljes lehetetlenség, a lakosság egészen el van szigetelve." Az utcák állapotához hasonló volt a járdáké is. A Fő utca járdája „kopott, hiányos, szűk, kényelmetlen. Legfeljebb két-három ember haladhat egymás mellett, a szembejövők már az utcára szorulnak. A mellékutcák járdája, különösen a szintén nagyforgalmú Kossuth utcáé, hihetetlenül rossz, itt már csak lábficamodási veszedelmek közt haladhat az ember... "49 Mindezekből azt a konklúziót vonta le a cikkíró, hogy „ha Kisvárdán egy és más tekintetben a városi életre emlékeztető mozzanatokat tapasztalhatunk, az utcák állapota minden illúziót leront és a legutolsó falura süllyeszti le szárnyaló fantáziánkat."50 Ezt a kettősséget erősítik meg a városról szóló más dokumentumok is. A Szent László utcán több emeletes épület állt, de nyaranta itt is eltűnt a városi jelleg: „...a ki egy locsolás nélkül maradt meleg nyári napon végig halad a főutcán.. . kételkedik azon, hogy a Szaharán a számum nagyobb porfelleget verne fel, mint az ezen nagy forgalmú utcán a szekerek teszik."51 A főutcát azonban még „párisi boulevard"-nak nevezték a többi utcához képest, mert azon legalább tűrhető volt járda és meglehetős a villanyvilágítás. A mellékutcák egy részében az út közepe nem volt kikövezve, vagy ha igen, akkor az éveken át lerakodott sár 49 Uo. 50 Uo. 51 Város vagy falu-e Kisvárda. Kisvárdai Friss Újság, 1911. 4. sz. 1. 340
