Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)
Várostörténet - Néző István: Városias falu vagy falusias város? A városi injrastruktúra kialakulásának kezdetei Kisvárdán a 19. század utolsó harmadától a 20. század elejéig
Néző István A számadatokat a korabeli leírások is megerősítik. „Nagy az építkezési kedv és egymásután kerülnek fedél alá a téglából rakott városias magas házak. A főbb utczákon lassan lassan eltűnnek a düledező viskószerű hajlékok, a nádfedél a mellékutczákra szorítkozik. .. elég a 15 év előtti Kisvárda képének a felidézése, hogy meglássuk, milyen nagyot fejlődtünk azóta. Az út kikövezése, a rozoga pallót felváltó kőjárda, a szépen fejlődő akáczfasor, az előbbi állapothoz képest fokozottabb tisztaság, a zsindelylyel, cseréppel, bádoggal fedett, díszes homlokzatú új nagy házak, a nyitott boltajtók folyton szaporodó száma, s az utczák élénksége valóban kedvező képet nyújtanak."14 A házak száma csak úgy tudott gyarapodni, hogy a meglévő utcák telkeit beépítették, illetve új utcákat nyitottak. Ez utóbbi révén kebelezett be egyre nagyobb teret a település területéből a lakóövezet. „ Szűk az utczája, szűk a belterülete és szűk mindenek felett afőutczája... megszűntünk falu lenni, de még nem vagyunk nagy város... Új utczákra van szükség, olyanokra, melyek a szűkké vált főutczáról a feltorlódó forgalom nagy részét levezetik... hogy a kívánalmakkal számot vető építkezési kedv új tért nyerhessen, s hogy a lakásszükséglet megfelelő módon kielégíttessék... az úgynevezett „Kisköz" kiszélesíttessék, s annak folytatásaként az azzal szemben, a főutcza másik oldalán - a Rosenblüth-Klein Salamon féle telkek között - az elvonuló sikátor is új utczaszakasznak engedjen helyet."'5 A település vezetői önmaguk is látták a szükséges tennivalókat, és igyekeztek orvosolni a felmerülő problémákat. A nagyközség utcáinak rendezése, a községtől önkényesen elfoglalt területek visszaszerzése, a kövezés kiterjesztése és a beépítésre alkalmas Kákás-tó felparcellázása már régóta foglalkoztatta a lakosságot és a képviselő-testületet is. 1889 novemberében úgy tűnt, hogy ezekben az ügyekben előrelépés történik, 26-án ugyanis a képviselő-testület által kiküldött bizottság16 ülésezett és megvizsgálta Galambos Menyhért mérnök tervét, amely kiterjedt az említett kérdésekre. A következő javaslatokat fogadták el: vegyék vissza az utcákból és a terekből, ami visszavehető, azokat a foglalásokat, amelyek a tulajdonos megkárosítása nélkül vissza nem vehetők a tulajdonossal való egyezség révén váltsák meg, ahol az utcák szabályozása miatt a tulajdonos kénytelen lemondani kisebb részekről, azt kártalanítás mellett sajátítsák ki, ahol pedig a szabályozás miatt a telektulajdonos nyer területet, ott köteles a települést kártalanítani, a nyerendő területet bekeríteni, beépíteni. A Kákás-tó területét parcellákra osztották fel, ezt árverésen négyszögölenként 20 krajcár minimálárban adták el. Ez a terület fele részben a közbirtokosságé volt, így a befolyó bevétel is ilyen arányban oszlott meg. 14 Szépül a város. KL, 1889. 30. sz. 1. 15 Szűk a város. KL, 1890. 12. sz. 1. 16 A bizottság tagjai: Vay Péter, Rézler György, Hrabovszky Guidó, Balkányi Gyula, Szepessy Mihály. 330
