Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)
Várostörténet - Néző István: Városias falu vagy falusias város? A városi injrastruktúra kialakulásának kezdetei Kisvárdán a 19. század utolsó harmadától a 20. század elejéig
Néző István Ha elfogulatlansággal nem is vádolható egy „konkurens" város polgára, kétségtelen, hogy az általa közöltek nagyjából megfeleltek a valóságnak, hiszen a helybeli krónikások még majd két évtized múlva is hasonló állapotokat rögzítettek. A lakosság egyre türelmetlenebbül követelte, hogy a belterületi állóvizeket vezessék le. Ennek hatására 1893. április 12-én a képviselő-testület elhatározta, hogy megteszi a szükséges lépéseket. A lecsapolási terv elkészítésével Vinnay Géza kultúrmérnököt bízták meg. Ő erre a célra „a Tompos és Szent László utczák, valamint Döghei-út és Hajnal utca közötti lapos területen, továbbá a község délnyugati szélén elterülő Kákás-tó nevű helyen s végül a Hajnal-utcza nyugati anyagárkában összegyűlő vizek levezetésére" a község alatt húzódó társulati belvízfőcsatornát jelölte meg. A tomposi, kákási és Hajnal utcai csatornákat a régi vízvezető árok felhasználásával vezették az említett társulati csatornába.9 Ezzel a „főcsatornával" azonban nem oldódott meg minden ilyen irányú gond, további kisebb kanálisok kiépítése is szükséges volt. Ezek még a 20. század elején el is készültek, hiszen 1908-ban azt adta hírül a sajtó, hogy augusztus 27-én fejeződött be az éppen akkor kivitelezett csatornák építése.10 Fél év múltán, a március 8-i rendkívüli képviselő-testületi ülésen a belvíz volt a téma. A képviselők a belterületen összegyűlt víz lebocsátása érdekében a megyéhez fordultak azért, hogy „a Rákóczi utcza mindkét oldalán zárt beton csatornák építtessenek, s hogy gondoskodjon a várm jegyei] törvényhatóság az ú. n. megyei árkok tisztántartásáról, másrészt a kereskedelemügyi minisztériumhoz, hogy az állami út több helyén, ahol a csapadékvizek szabad folyást nem nyerhetnek, átereszek kiépítése rendeltetnék el."11 A csatornázás terén tett apró lépések nem elégítették ki a lakosságot, mert a tapasztalat szerint a vizek nem mindig tudtak akadálytalanul lefolyni. így volt ez a legforgalmasabb utcán, a Fő utcán is, ahol „van valami kanálisba vezető szűk nyílás, melynek az a sajátossága, hogy nagyobb esőzések idején az utca szemetjétől rögtön eldugul és az összes vizeket az utcára gyűjti, miáltal a lakosságnak gyakran van része árvízi jelenetekben; hozzátartozván ehhez az is, hogy a pincék és alacsonyabb szobák megtelnek vízzel. Azt mondják, hogy ez a nyílás nem is mindig szűk, csak amikor esőzés van. Az ilyen kivételes alkalmakra pedig nem érdemes azt kibővíteni!12 A belvizek lecsapolása után új utcák nyílhattak, a régiek terjeszkedhettek, nőtt a házak száma. 1881-ben 594 lakóházat írtak össze, 1900-ban 1045-öt, 1910-ben 1382-t, 1920-ban 1364-et. Az épületek jellege is változott, az otthonok, 9 Műszaki leírás Kisvárda nagyközség beltelkeinek lecsapolási tervéhez. Kisvárdai Lapok (a továbbiakban KL), 1893.47. sz. 1. 10 A községi csatornák átvétele. KL, 1908. 36. sz. 3. 11 Képviselőtestületi ülés. KL, 1909. 11. sz. 2. 12 Helyi politika VI. Szabolcsi Újság (a továbbiakban SZÚ), 1913. 31. sz. 1. 328
