Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)
Várostörténet - Galambos Sándor: „Csak az önállóság, a szabadság hiányzik…" Nyíregyháza küzdelme a törvényhatósági jogért
„Mert csak az önállóság, a szabadság hiányzik...” melletti gazdag és népes községeket köti össze Nyíregyházával. Ennek a vasútnak az utasai száma évenként felülmúlja az egy milliót. Városunkat minden irányban kiépített kőutak kötik össze az ország egyéb részeivel. A város lakossága vagyonos, gazdag, takarékos. Erre élénk példa, hogy az öt hadi- kölcsönre 27 millió korona jegyzés történt Nyíregyházán. Városunk határa termékeny, minden időjárás mellett megterem itt minden, ami csak az országban megterem. Áldott jó földjeink vannak. Pénzügyi viszonyainkra vet világot az a körülmény, hogy az itteni pénzintézetek alaptőkéi 10 év alatt megkétszereződtek, az általuk kezelt idegen pénzek, betétek pedig megnégyszereződtek. Nyíregyháza az országban a második város, mely Temesvár után a város végleges szabályozási tervét és szintezési munkálatait elkészítette. E tervek szerint rendezzük széles utcáinkat, tereinket, melyek mind be vannak fásítva, parkosítva, ki vannak burkolva és járdákkal, csatornákkal ellátva. Tereinken, a parkokban szebbnél szebb művészi szobrok díszlenek. Utcáinkon egymásután épülnek a szebbnél szebb paloták, köztük két- és háromemeletesek. Évi költségvetésünk meghaladja az egymillió koronát, és a háborúval fölmerült rendkívüli kiadásokat saját bevételeinkből fedezzük, nem járunk kölcsönök után, mint a legtöbb magyarországi törvényhatósági város, köztük maga Budapest is. A közélelmezés terén első helyen állunk az országban. Össze sem hasonlítható velünk akár Miskolc, akár Nagyvárad sem, melyek pedig magukat e téren első helyen állóknak mondják. Közigazgatásunk mintaszerű. Bár tisztviselőink és egyéb alkalmazottaink nagy része a háború miatt hadba vonult, az itthon maradtak női segítő munkaerőkkel úgy ellátjuk a föltornyosult munkát, hogy az 1916. év folyamán érkezett ügyiratok közül ez év január 2-ikán már csak három ügydarab maradt elintézetlenül. Ezt egyetlen hivatal sem mondhatja el magáról az országban. Pedig az érkezett ügydarabok száma meghaladta a 70 000-et. Egyszóval öndicséret nélkül büszkén vallhatjuk Nyíregyházát az ország legjobban vezetett, legjobb viszonyok között élő, legtöbbre hivatott városának, melyre a rövid, alig másfélszáz éves múlt után a legszebb, sőt ragyogó jövő vár, mint ezt minden idegen városból közénk jövő illetékes tényező, aki pár évig nem fordult meg itt, bámulattal ismeri el minden téren. Ide jutottunk eddig is, a vármegye maradi gyámkodása alatt is. Hát még ha szárnyaink szabadon szállhatnának a kulturális, gazdasági és közigazgatási tereken? Mert csak az önállóság, a szabadság hiányzik, hogy városunk hamarosan az ország legelső városai közé emelkedjék. A közeli Debrecen, sőt Miskolc is máris bizonyos féltékenységgel tekint reánk, hogy nem csak elérjük, de mihamar túlszárnyaljuk őket. Katonai tekintetből is igen fontos hely vagyunk. Két közös huszárezred és egy honvédhuszárezred székhelye Nyíregyháza, hol dandárparancsnokságot is állítottak volna már fel, ha a háború közbe nem jön. 291
