Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)
Várostörténet - Galambos Sándor: „Csak az önállóság, a szabadság hiányzik…" Nyíregyháza küzdelme a törvényhatósági jogért
„Mert csak az önállóság, a szabadság hiányzik...” élvezett volna. A város vezetése beadványokkal fordult a belügyminiszterhez, amelyekben összegyűjtötte azokat a tényeket, amelyek alapján úgy érezte, jogosan pályázik erre a címre. Az elsőben is leírják, hogy milyen jelentős mértékben fejlődött a város, de az elért eredményeket nem hasonlítják össze a törvényhatósági jogú városok adataival. A másik kettőben az argumentáció már azokra az elemekre épült, amelyek azt bizonyítják, hogy a szabolcsi megyeszékhely beillene a legmagasabb rangot adó városi kategóriába. 1907-ben azt vetették papírra, hogy a 24 törvényhatósági jogú városból csak hatnak nagyobb a határa, a népességszám alapján tizenkettőt előz meg, s az írni-olvas- ni tudók aránya szerint is középen foglal helyet Nyíregyháza, csakúgy mint az értelmiségiek és az országgyűlési választói joggal rendelkezők arányát tekintve. Az 1917. évi beadványban új adatok is szerepelnek. Kulturális téren az előző kérvény óta megkétszereződött az iskolák száma, s állami tanítóképző intézetet is létrehoztak. Azt írják: „Mi vagyunk az iskolába járás tekintetében az első helyen az országban." Két püspökség székhelye is idekerült (az evangélikusoké 1911-ben, a görög katolikusoké 1912-ben). A vasútvonalak már nyolc irányba futnak, az állomás forgalma a 8. az országban. A kérelmek megfogalmazói szívesen támaszkodtak az előző beadványokban leírt tényekre, gondolatmenetre, gyakran egész bekezdéseket vettek át. Hangsúlyozottan kiemelték a város számára kedvező tényeket, néha túlzásokba is estek. Talán a városvezetés nem feddhető meg azért, mert az ellenérveket nem illesztette be a beadványokba. Nem írnak arról, hogy az ipar továbbra is a kézművesipar szintjén maradt - ezen lényegében a korszakban alapított egy-két üzem sem változtatott -, és arról sem, hogy a mezőgazdasági népesség aránya az összehasonlított városok átlagánál magasabb. Ezeket megtette a városi belső ellenzék, arra fektetve a hangsúlyt, hogy a magasabb státusz fenntartása több kiadást követel meg. A mintegy 50 bokortanyán élő lakosság zöme sem támogatta a törekvést. A megye is ellenérdekelt volt, hiszen kevesebb bevételhez, adóhoz jutott volna, ha Nyíregyháza kiesett volna a fennhatósága alól. A városatyák az 1907-es kérvény elején írták is, hogy „a vármegye törvényhatósága egészen természetszerűleg állást foglalt a város önállósítása ellen". A belügyminisztérium az 1886 és 1920 közötti időszakban egyedül Miskolc törvényhatósági jogú várossá válását támogatta,22 s hiába állították a nyíregyháziak, hogy ők is legalább olyan mutatókkal rendelkeznek, mint a borsodi megyeszékhely, sikert nem értek el. 22 1907-ben 269
