Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)

Várostörténet - Galambos Sándor: „Csak az önállóság, a szabadság hiányzik…" Nyíregyháza küzdelme a törvényhatósági jogért

„Mert csak az önállóság, a szabadság hiányzik...”

meghaladta a nyírségi központét. Igaz, hogy ezeknek a településeknek a lakosságszáma messze elmaradt Nyíregyházától. Hársfalvi a szabolcsi megyeszékhely megtorpanását a 20. század elejére teszi, amikor már nem tudott kellő választ adni a kor legerőteljesebb kihívására, az iparfejlesztésre.

Margócsy József az Utcák, terek, emléktáblák első kötetében a 19. század utolsó harmadában a megerősödő polgárság törekvését emeli ki a szabadabb, gazdagabb város megteremtésére, amely fellendülést hozott az építkezésekben, a kultúrában.16

Takács Tibor 2008-ban megjelent munkájában azt hangsúlyozza, hogy Nyíregyháza növekedési üteme a 19. század második felében nem volt kimagasló, a hasonló nagyságú településeknél azonban gyorsabban gyarapodott, 1851- ben a 32., míg 1910-ben már a 19. legnépesebb város volt az országban.17

Nyíregyháza kiegyezés előtti és utáni időszaka több szempontból is összehasonlítható. A település jogállása többször változott az újjátelepítést követően. 1786-ban a mintegy hétszáz mezőváros egyikévé lépett elő, 1837-ben megkapta a privilégizált mezőváros címet, amelyet az országban csak néhány tucat település ért el. A privilégium birtokában Nyíregyháza polgármestert választhatott, és önálló tanácsot működtethetett. Az áhított szabad királyi város pozíciója azonban elérhetetlen maradt.

Az 1870-es évek elejétől életbe lépett új hierarchiában (kisközség - nagyközség - rendezett tanácsú város - törvényhatósági jogú város)18 a rendezett tanácsú városok közé soroltatott be. A rendezett tanácsú város a vármegye fennhatósága alatt állt, míg a törvényhatósági jogú város a kormány alá tartozott, s ezzel nagyobb szabadságot élvezett. A rendezett tanácsú jogállással - csakúgy, mint korábban a privilégizált mezővárosi címmel - a megyében egyedül rendelkezett a város. A kiegyezés előtt két grádiccsal lépett feljebb a település, az 1870-es évek elején a második legmagasabb jogállásba sorolták, s ugyan volt esélye a törvényhatósági jogú város státuszáért folytatott küzdelemben, de nem járt sikerrel.

A lakosság száma az 1785 és 1857 közötti hetvenkét évben tizenhatezer-ötszázzal, míg az 1857 és 1910 közötti ötvenhárom év alatt húszezerrel növekedett.19 A népességnövekedés a dualizmusban volt az intenzívebb. 1910-ben

16 MARGÓCSY József: Utcák, terek, emléktáblák. Fejezetek a régi Nyíregyháza életéből. Nyíregyháza, 1984. 14.

17 TAKÁCS Tibor: Döntéshozók. Budapest, 2008. 19-20.

18 1886-ban 106 rendezett tanácsú és 24 törvényhatósági jogú város volt.

19 Lásd a grafikont! A népességadatok a különböző kiadványokban eltérnek egymástól. Az 1754. évi adatra: KUJBUSNÉ MÉCSÉI Éva: Pro memoria. Nyíregyházi összeírások (1752-1850). Nyíregyháza, 2003. 10. A többi adat az alábbi műben szerepel: FÁBIÁN Lajos, MEZŐ András, KOVACSICS József: Magyarország történeti statisztikai helységnévtára. 16. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye. Szerk. Kovacsics József. Budapest, 2000. 180.

267