Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)

Várostörténet - Bánszki Hajnalka: Nagy Sámuel és Leffler Sámuel, Nyíregyháza történetének korai krónikásai

Bánszki Hajnalka

Felsőbb tanulmányait Eperjesen kezdte, ezután a debreceni kollégium diákja lett egy évig, majd Lőcsén tanult. A három városban az ott beszélt nyelveket is elsajátította. Eperjes az evangélikus szlovákság egyik szellemi központja volt ebben az időben. Debrecen református kollégiuma a reformkori magyar értelmiség egyik bölcsője, ahová a nyíregyházi szlovákok a magyar nyelv elsajátítása végett mentek. Egyik kortársa, Jurányi Sámuel, a professzori iskola tanára 1823-ban töltött itt el egy évet,2 Nagy Sámuel pedig eperjesi tanulmányait szakította meg egy évre, hogy a magyar nyelvet Debrecenben megtanulhassa. Lőcsére édesanyja kívánságára a német nyelv elsajátítása végett ment.3

Farbaky Dániel evangélikus lelkész hívására 1831-ben visszatért Nyíregyházára, és megkapta Csillag Márton megüresedett tanítói székét. Megbízólevele szerint a gyerekek oktatását anyanyelvükön, tótul, de a magyar nyelv figyelembevételével kellett folytatnia. Nyíregyházán ugyanis 1824 óta két nyelven folyt az oktatás. A tanítói munka mellett - megbízólevele szerint - segédlelké- szi feladatokat is ellátott. Ezzel kapcsolatban fia fontosnak tartotta megemlíteni a következőket: „Megjegyzendő, hogy oly könnyen, oly rögtön, és oly csekély költséggel nem jutott az Egyház egy hivatalnoknak sem birtokába - mint éppen ennek; mert az egész ezen alkalomra tett kiadás csak 26 váltóforintot tett. - Mint új gazdának ajándékozott az egyház 5 köböl gabonát. "4

Nagy Sámuel újító szellemisége hamar megmutatkozott. 1836-ban tanítótársával, Kollmann Sámuellel a professzori iskola tanácsához, illetve az egyházkerület tanácsához fordultak a vasárnapi iskola felállításának tervével. Észrevették ugyanis, hogy az iskolát a hat osztály után otthagyó iparostanoncok ismeretei az évek múltán megkopnak. Hogy a közösség hasznos tagjai legyenek, felelősségteljesen dönthessenek a közügyeket érintő kérdésekben, ismereteik felelevenítésére volt szükség. A kezdeményezés ekkor még nem aratott átütő sikert. Ugyan 1836-ban egy fiú- és egy lányosztállyal megindult az oktatás, de minthogy sem a város, sem az egyház vezetése nem támogatta, a következő évtől hanyatlani kezdett. Nagy Sámuel így összegezte a helyzetet: „Illy nemes czélzatú intézet csak úgy állhat fen s virágozhat, ha van ki annak tekintélyt adni, ki azt

2 MARGÓCSY József: A professzori iskola (1806-1854) helye és szerepe Nyíregyháza polgárosodásában. In: Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt. Szerk. Kujbusné Mécséi Éva. Debrecen-Nyíregyháza, 2002. 159.

3 Nyíregyháza város történetének krónikája az 1753-ik évtől. Nyíregyházi Evangélikus Gyülekezet Levéltára (a továbbiakban NYEL), E/5/2. 285.

4 Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár (a továbbiakban SZSZBML), X. 102. A Nyíregyházi Ág. H. Ev. Tanító Egyesület iratai, 1870-1895. (a továbbiakban X. 102.) Jegyzőkönyv, 675.

254