Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)

Várostörténet - Kujbusné Mecsei Éva: Lépések a városiasodás útján. Nyíregyháza épített környezete a 18–19. században

Kujbusné Mécséi Éva

Nyíregyháza dinamikusnak tűnő urbanizálódásával Lukács Ödön református lelkész, mint a közösség múltjának ismerője elégedett volt, hangsúlyozva, hogy a város lélekszáma a megyében a legnagyobb, forgalmi szempontból jelentős csomópont, kulturális intézetei közül említést érdemelnek a felekezetek elemi iskolái, gimnáziuma - külön kiemelendő a lányok taníttatását ösztönző, 1880-ban felállított felső leányiskola, az 1885-ben a nőegylet által szervezett nőipariskola és az 1895-ben megnyílt polgári leányiskola -, valamint a színház és a sajtó.63 Ezen kívül volt a városnak kórháza, árvaháza, betegsegélyező pénztára, valamint fürdője, vasútállomása, terménycsarnoka, három pénzintézete, sőt 1897 óta villanytelepe is. Itt volt a központja a vármegyének, az igazságszolgáltatásnak, 1894-től anyakönyvi kerület lett, itt működött a dohányfelügyelőség, 1889-től a pénzügyigazgatóság.

Ugyanakkor szorgalmazta az átlagos szintről való felemelkedéshez a város további szépítését, az utcák, terek rendezését, csinosítását, sétányok kialakítását, fürdő és vendéglő építését, a Sóstó kiemelt fejlesztését, valamint lóvasúttal vagy kőúttal való összekötését, tiszta vizű kutak létesítését, a gabona helybeli feldolgozását lehetővé tevő gőzmalom és közraktár felállítását, a városi kulturális intézmények, gyűjtemények létesítését, ápolását, a szegények támogatását.64

Nyíregyháza költségvetéséből komoly tételeket szánt a város megfelelő szintű üzemeltetésére. 1896-ban pl. az épületek fenntartására közel 7794, az utak karbantartására és építésére 38 000, „rendőri intézményekre", átjárók és járdák építésére, fenntartására, utcák világítására, tisztán tartására és szabályozására, tűzoltásra 38 000, kövezetlen utak javítására, árkok, hidak, csatornák építésére 7200, egészségügyi, kulturális és oktatási feladatokra 38 800 forintot költött.65

A városi életben mind nagyobb szerepet kapott a kereskedelem. Az információáramlásnak is új útjai formálódtak: a személyes találkozás, a migráció, a legényvándorlás, a piacok és vásárok, vándorkereskedők teremtette hírhozást és -vitelt kiegészítette az 1700-as évek végétől működő posta, amellyel az 1846- ban megnyitott távíró 1883-ban egyesült. Sőt, 1896-től már telefonálni is lehetett. Mivel 50 előfizető volt szükséges a vonal kiépítéséhez „többen két számot is jegyeztek, hogy lehetővé tegyék a nagyszerű intézmény létesítését."66

63 3 lap jelent meg ekkor.

64 Az elképzelés részletes bemutatását, valamint a 20. századi kihívásokat és az arra adott válaszokat lásd TAKÁCS Tibor: Városfejlesztés Nyíregyházán. Elképzelések és a gyakorlat a 20. század első felében. In: Szabolcs-szatmár-beregi Levéltári Évkönyv, 17. Szerk. Galambos Sándor - Kujbusné Mécséi Éva. Nyíregyháza, 2006. 173-191.

65 GEDULY, 1896. 17-18., 22., 79-80.

66 HOFFMANN, 1931. 140.

250