Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)
Várostörténet - Kiss András–Kovács Kiss Gyöngy: A virágzó Kolozsvár és egy jómódú polgára a 16–17. század fordulóján
Kiss András - Kovács Kiss Gyöngy a fejedelemnek hűséggel tartoznak, ám hazájuk a város, és annak a törvényei szerint élnek. A 16. század utolsó harmadától a 17. század közepéig terjed az az időszak, amikor Kolozsvárt joggal nevezik kincses Kolozsvárnak, illetve civitas prima- riának. II. Rákóczi György lengyel hadjárata, a török, tatár pusztítások, az ország bekövetkezett romlása azonban véget vet a város „kincses" korszakának. Bethlen Miklós már „romlott Kolozsvárként", „rongyos Kolozsvárként" említi városunkat. Azután következik a császári „felszabadítás", a maga szintén nem mindig pozitív következményeivel. Kolozsvár hosszas huzavona és költséges kilincselgetés után végül visszanyeri ugyan civitas primaria jellegét - a „kincses" múlt azonban odaveszett. Hiába szól azonban a történelem e korszak el- enyésztéről, hiába nevezi Bethlen Miklós az egykori kincses várost „romlottnak", a történeti ténynél még ma is nagyobb ereje van az Ábrahám Pál operettjében elhangzó résznek a kincses Kolozsvárról... Lényegében Kolozsvárt sem kerülte el a változás. A város sok mindent megért, új értékrend szerint értékelik, mérik státusát, de akár tetszik, akár nem, mind a magyarok, mind a románok vagy a még megmaradt kevés szász számára az évszázadok folyamán felhalmozódott szellemi értékei feljogosítják Kolozsvárt arra, hogy Erdély kultúrközpontjának tekintse magát. 23 http://hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%B3st%C3%Alt_(Kolozsv%C3%Alr ) 2011. márc. 2. 220 Kolozsvár a 17. század közepén a városfalakon kívüli kostátokkal23
