Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)
Várostörténet - Bácskai Vera: A magyar várostörténet-írás a 21. század elejé
Bácskai Vera Az összefoglaló várostörténet iránti érdeklődés lanyhulásában azonban a pénzforrások elapadásánál is sokkal nagyobb szerepet játszott, hogy éppen az elmúlt évtizedekben érvényesült nálunk is a várostörténet-írásnak - az európai történetírásban már valamivel korábban jelentkező - útkeresése. A kultúrtörténet, kulturális antropológia, a mikrotörténet, a mindennapok története, a nemek története új kihívásainak vonzásában a várostörténészek is egyre inkább e részkérdésekre fordították figyelmüket. Ezek a tanulmányok valóban emberközpontúak voltak: számok helyett emberekkel, mindennapi életükkel, életstratégiájukkal, sorsukkal foglalkoztak. Ezek a kutatások ugyan jelentős mértékben gazdagították ismereteinket a városi társadalom összetételéről, az egyes csoportok egymás közötti viszonyáról, alkalmazkodási stratégiáiról, mindennapi életéről, hátrányuk viszont az, hogy a témaválasztások sokszor ötletszerűek (vagy forrás-, illetve divatfüggőek) voltak, nem kapcsolódtak sem egymáshoz, sem a választott város gazdasági-társadalmi folyamatai vizsgálatának alapvető kérdéseihez. Érdekes és értékes eredményeik ellenére mozaikszernek maradtak, és így csak részlegesen szolgálták egy-egy város hosszú távú folyamatainak jobb megértését. A várostörténet-írás - mint a történetírás egésze - tehát fragmentálódott, a specializálódás fokozódott. Nemcsak a különböző korszakok kutatói, hanem az egyre inkább önálló részdiszciplínává váló speciális problémák iránt érdeklődő szakemberek is egyre inkább elkülönülnek. Ezt a fragmentációt bizonyítja a nemzetközi és hazai várostörténeti konferenciák programjának alakulása, a szekció számának fokozódó túlburjánzása. Az Európai Várostörténészek Egyesületének első, 1992. évi amszterdami konferenciáján még csak két-két párhuzamos szekciót szerveztek, 1996-ban Budapesten már 24 téma volt napirenden, az idei genti konferencián viszont 73 szekció és 3 kerekasztalvita szerepel a programban. Hasonló jelenség tapasztalható nálunk is: 1993-ban a Hajnal István Kör debreceni várostörténeti konferenciáján 3 szekcióban 15, 2010- ben Kőszegen 11 szekcióban csaknem 60 előadásra került sor. Mindez egyrészt örvendetes, amennyiben a várostörténet iránt érdeklődők rohamos gyarapodását mutatja, másrészt önmagában e számok jelzik, hogy ilyen körülmények között érdemi vita aligha várható. A valaha valamelyes egységet is kovácsoló nagy paradigmák kora lejárt. Az egykor élénk vitát kiváltó kérdések, mint a város definíciója, urbanizáció, modernizáció és városfejlődés összefüggései, a parazita és generatív város, vagy az, hogy a város a gazdasági-társadalmi-politikai folyamatok független vagy egy átfogó rendszer függő eleme, ha nem is tűntek el teljesen, de háttérbe szorultak. A nagy, nemzetközi konferenciákon is kevesebb az átfogó, elméleti és 204
