Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)

Forrásőrző intézmények és források határon innen és túl - Takács Zsolt Gusztáv: A tizedes meg a többiek. Tóth Elemér naplója

A tizedes meg a többiek

Az ajtónál vagyok, visszanézek a lámpával, látom, még van ott egy hátizsák megtömve. Leakasztom és kijövök, de már a szajrét elkapkodták. Körülnézek, látok egy póznát vezetékekkel. Kapok a drótvágó ollóért, hogy fölmászok és elvágom, de elejtettem a de- kungban. Senkinél sem volt. Nézem az utat, látom, szalad egy muszka. Rákiáltok, állj, de csak szaladt. Utána bocsátók két sorozatot, mennék utána, de a szakaszparancsnok nem enged, aztán el is felejtem. Útközben mondják, hogy egy emberem megsebesült, átlőtték a lábát. Kürtfúvásra indultunk vissza keresztül-kasul az erdőben. Négy emberem jött velem, a többi lemaradt. Már reggel lett. Nem tudtunk tájékozódni. Én vezetem a népet, megindulunk a géppuskaszó irányába. Már szorít bennünket a zárótűz, muszáj volt igyekezni. Partra értünk, persze jóval lejjebb, mint ahol a csónak várt. A németek és 3 árkász maradt a csónaknál. Megkerültek az embereim is, amelyik megsebesült, már előbb áthozták. Mindjárt beszállunk a csónakba és megindulunk az innenső part felé. Megint rosszul kormányoznak, a csónak megindul végig a Donon. Nagy nehezen irányba jött, kihúztuk a fűzfa alá. Elrendeztem az embereimet, a golyószóró rakaszo- kaP megnézem, megvannak. Az első rajból hiányzik egy ember, odaát maradt. Megindultunk befelé a futóárokban a faluba. Az árok keskeny volt, és a sok szajré a hátamon állandóan súrolta a két oldalát. Úgy küszködtem, hogy mindenem csurom víz. A faluban mondják, hogy a százados úr is megsebesült.

A mi szakaszunkból, az első rajból való embernek a karját összeroncsolta a szilánk, és a második raj parancsnokát a légnyomás úgy földhöz vágta, hogy füléből jött a vér és a nadrágjáról a lábszáránál a gombot lesodorta. Ezek ráfutottak a saját aknáink tüzébe. Én is úgy jártam volna, ha egyenesen megyek keresztül a vízen. De én ezzel tisztában voltam és hiába mondtam nekik, ők nem hallgattak a jó szóra. A százados úrék 16-an mentek egy csónakban, egy megsebesült náluk és egy ember odamaradt. Nem tud róla senki, hogy mi lett velük. A 162-ből 26 sebesült lett. Zsákmány: 1 géppuska, 1 nehézpuska, 3 gránátvető, vagy 20 darab puska, töltény, gázálarcok, ásók, köpenyek és 11 fogoly, 30 halott muszka. Nagyon meg volt a zászlóaljparancsnok elégedve. A sebesülteket mindjárt elvitték a kórházba. Nagyon sajnálom, hogy a legéberebb emberem megsebesült, ruszin volt, bár szerencsés. Bár én kaptam volna, mert csak húst ért a golyó, és nem szenved itt legalább. Leadtuk a zsákmányt, ami nekünk nem kellett. Abban a hátizsákban, amit én hoztam, van tiszta új 5 törölköző, egy téli nadrág, egy ing, egy gyolcs alsónadrág, cérna, szappan, bögre, dohány. Ez a haszon. Csináltak a szakácsok jó erős feketét, megittuk és lefeküdtünk aludni. Este jött a parancs, hogy hozzuk fel a csónakot. Nagyon zabos lettem, de csak kijöttünk, és nem írom le, hogyan hoztuk föl. Aztán lementünk a faluba és lefeküdtünk. Három órakor ki kell jönni, leváltani a kerékpárosokat. Mondják akkor, hogy negyedikén leváltanak. Hát, kíváncsi leszek, hogy igaz lesz-e. Mindenesetre már ideje volna.

Szeptember 28. Már ezt leírtam.

Szeptember 29. Hajnali 2 órakor fölkeltünk és kijöttünk a dekunghoz az állásba. Itt úgy, mint azelőtt, megkezdtük az életet. Délután a muszkák nagyon mozgolódtak. Állítólag 200 [főnyi] gépkocsizó gyalogság érkezett 28-án a városba és most lövi be

37 fém- vagy faláda

199