Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)

Forrásőrző intézmények és források határon innen és túl - Takács Zsolt Gusztáv: A tizedes meg a többiek. Tóth Elemér naplója

A tizedes meg a többiek

mégis van egy kis szomorúság, hogy a két disznó (otthon) megdöglött. Hát ez bizony baj, de mit csináljunk. Éppen most voltam kint, mert hirtelen olyan csetepaté lett tőlünk vagy 2 km-re. Egyre kattognak a géppuskák, az ágyú meg itt előttünk lövi 100 méterre a muszkákat. Ma este megjött a két ember erősítés, az őrvezetőm és egy tizedes. Meg van erősítve a balszámyam is. Beaknázták, ahol tegnap át akartak jönni, így most már nyugodtabb vagyok. Hozzáfogok levelet írni és reggel megyek le a faluba.

Augusztus 31. Hajnali 4 óra, az emberek jönnek, hogy menjünk már befelé a faluba, mert már világos van. Ráérünk, de addig halasztgatom az indulást, hogy eljött az 5 óra. Mikor mondom, hogy mehetnek, már a nap karimája látszik. Hát bizony én is körülnézek magamon, hogy ez már nem játék. Vártam mindig, hogy mikor lőnek fenéken, de azért fölértünk szerencsésen. Úgy látszik, a muszkák nagyon meghúzták magukat. Hazamegyünk, lefekszem, de félnyolckor fölzavartak. Elvittem a leveleket, amit az éjjel írtam. Visszajövök, hívat a százados úr, sokáig elbeszélgetünk. Azután elmentem az egyik barátomhoz, mióta itt vagyunk nem láttuk egymást. Elbeszélgettünk és meghívott ebédre. Bablevest főzött, nagyon finom volt, nem győztem inni rá a vizet. Egy óra volt mikor hazamentem. Otthon megebédeltem újra és mégis éhes voltam, egész délután mindig ettem. Krumplis pogácsát akarok sütni, de nem tudok hozzáfogni, mert ha észreveszik, hogy bent vagyok, akkor jönnek a vendégek egymás után. Nem lehet tőlük csinálni semmit. Nagy nehezen azért csak meggyúrtam, kiszaggattam [a pogácsát] és befűtöttem a kemencébe. Volt vagy 40 darab, de olyan füst lett, hogy nem lehetett a házba lenni, pedig fával fűtöttem. Megsült aztán a pogácsa, nagyon finom lett. Hozzáfogtam enni, nem győztem a vizet inni utána. A vacsora húsleves és tökfőzelék. Hát a tökfőzeléket én nagyon bírom, ha nem látom. Nem is ettem belőle. Azután megindultam kifelé. Kint a legnagyobb csönd van. Megvacsoráztak, és utána mindenki a helyére. Sötét van, a hold még nem jött fel, be van borulva. Nézünk, de nem látunk semmit. Álmos vagyok, inni szeretnék. Éjjel 11 órakor lefekszem aludni, a tizedes, akit erősítésül kaptam, föntmaradt.

Szeptember 1. Négy óra, fölköltenek. Szakad az eső. Ez hiányzik még! Az emberek lemennek a faluba, a többi meg lefeküdt aludni. Én fönt maradtam figyelni, de esik az eső, fúj a szél. Rajtam van a bekecs, köpeny, sátorlap, mégis majd megfagyok. Nyolc óráig kint voltam, reggeli után lefeküdtem aludni, az egész napot végigaludtam. Este megjött a vacsora és a zsold. Kiosztottam, egyszer csak hívatnak, kijött a százados úr. Kilenc óra van, fúj a szél és olyan sötét van, hogy nem látok semmit. Megnézett minden állást és mondta, hogy leaknázzák a két horhost. Nem tudom, mikor mehetett el az öreg, hiszen kézen fogva vezettem végig a bokrok közt a sötét futóárokban. így borul ránk az éjjel. Az eső elállt, de jajgat a szél kegyetlenül. Csönd van, csak hébe-hóba szólal meg egy orosz nehézpuska. Messze valahol repülőzaj hallatszik. Bizony már kilencedik hónapja megint, hogy katona vagyok és két hónapja itt orosz földön. Mikor lesz ennek vége? Mikor fogom meghallani a kis falum harangszavát vagy meghallom-e még valaha? Boldog lehet az az ember, akit nem visznek be katonának, hogy mennyi szenvedést, mennyi izgalmat nem kell neki átélni. Milyen nyugodtan fekszik az le és alussza át az éjszakát, de mi itt [vagyunk] 80 méterre az ellenségtől. Egész éjszakán keresztül várjuk,

189