Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)

Forrásőrző intézmények és források határon innen és túl - Takács Zsolt Gusztáv: A tizedes meg a többiek. Tóth Elemér naplója

Takács Zsolt Gusztáv

a köpenyt, és megyek föl az emberekhez, de indulás még sincs. Megindulok egyedül. A köd nagy, alig látni 5 métert. Ahogy ugrok a vízmosásba, olyat vágódtam, hogy alig bírtam fölkelni. Kelek föl, 2 orosz gránát és egy ásó. Megyek tovább, felkiáltok a hadapródnak, hogy gyerünk. Azt mondja, hogy még sötét van, de azért csak megindultak. Átkutatjuk a horhost, sehol senki. Megyek elől a nyomon, amerre elmentek. Hát összeszedtem vagy 8 ásót, 1 puskát, 1 kenyeres zsákot, benne civil félcipő, pulóver, kenyér, uborka, vagy 100 darab töltény. Aztán a többiek is találtak egy puskát, egy bőrsapkát, véres rongyot. Mentünk a vízparton a nyomon, úgy hogy a gázlóhoz mentek vissza, ott, ahol jöttek, ami tőlem 300 méterre van. Hát bizony reckír volt menni a vízparton, mert 50 méter a víz és a túlsó oldalon már a muszkák vannak, de olyan köd volt, hogy nem láttuk a partot. Aztán visszajöttünk. A hadizsákmányt levitték a százados úrhoz,32 csak a cipőt és az ásót tartottam meg. Hát ilyen éjszakánk volt. Reggel aztán lefeküdtünk aludni.

Augusztus 25. Egy figyelő fent maradt, én és a többiek lefeküdtünk aludni. Délben fölébredtünk, megebédeltünk és ismét aludtunk estig, mert bizony nagyon kifáradtunk a múlt éjjel. Megérkezett a vacsora, utána mindenki ment a figyelő fészkébe. Kilenc óra, kijött a százados úr meglátogatni bennünket. Megfogta a karomat, mert a hátsó figyelő épp akkor ment kifelé. Aztán megnézte az állásokat és elment. Borzasztó idegfeszítő éjszakánk volt, olyan csönd volt, ami még nem fordult elő. Alig vártuk a reggelt, nagy nehezen eljött. Három ember bement a faluba, aki kihozza a vacsorát. Mi, a többiek pedig lefeküdtünk. Most már a munkának vége, így nappal alszunk, éjjel pedig mindnyájan fönt vagyunk.

Augusztus 26. Délig aludtunk. Ebéd után ismét alvászat. Kihozták a vacsorát. Este 8 óra, jelentik, hogy a rajparancsnok-helyettesem elment a kórházba. Már csak kilencen vagyunk, ismét új beosztást kell csinálni. Aztán kihozták a pénzes utalványokat, hogy töltsük ki, és le kell adni az irodán. Ezt már szívesen csinálom, mert már a második százast küldöm haza. Az emberek kimennek figyelni, én pedig itt a dekung mélyén hozzáfogok a kitöltéshez. Ezzel is készen vagyok. Kimegyek, széjjelnézek. Megnézek minden fészket. Minden ember figyel a legnagyobb éberséggel. Hátsó figyelőket nézem utoljára. Ahogy megyek, látom, többen vannak. Hát a szakaszparancsnok és egy járőr az első rajtól. Ami a legújabb, hogy éjjel járőrök indulnak a szakaszon belül bizonyos időnként. Mondja a szakaszparancsnok, hogy a husztiaktól jönnek, és azok jelentik, hogy ma este 8 órakor átjött egy csónak kb. 10 emberrel, és egy visszavitte a csónakot. Megint nagy a feszültség. Megbeszéltük, hogy ha észreveszem, akkor három füttyjelet fogok leadni, és beengedem őket. Hát most 11 óra, várjuk a fejleményeket és akkor majd folytatom tovább... Befejeztem a naplóírást, rágyújtok a pipámra és kimegyek ellenőrizni az embereket, és én is figyelek. Egy óra, jön a második rajtól a járőr, és hoz egy újságot, ami augusztus hatodikai, ez a legfrissebb. Bemegyek a dekungba, és hozzákezdek újságot olvasni. Fél kettő, bejön az egyik emberem. Azt mondja, tizedes úr, jöjjön már ki, mert nekem nem tetszik a horhos túlsó vége. Kimegyek és figyelem, hát suttogást veszek

32 feltehetően Szűcs Károly századparancsnokhoz

184