Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)
Rákócziak kora - Henzsel Ágota: Debreczeni Tamás, I. Rákóczi György prefektusának szatmári kötődései
Debreczeni Tamás, I. Rákóczi György prefektusának szatmári kötődései szolgabíró és más nemesek majd tanúsítják igazukat. Farkas az egész incidens okát a Debreczeni Tamás elleni irigységben látta, amit családtagként már a saját bőrén is érzékelt. Farkas István maga indult volna Sárospatakra, de a tervezett szüret miatt maradnia kellett. Anyósa és sógora mellett felesége, Debreczeni Fruzsina és még több, külön nem említett családtag is Pálfalván tartózkodott ekkor. Debreczeni Tamás elfoglaltsága miatt nem vehetett részt a szatmári szüreten, azt valószínűleg veje irányította és felügyelte. Debreczeni Tamásnak a fejedelmek szolgálatában is sok ütközést kellett elviselnie. 1641-ben például ura, I. Rákóczi György nem akart fizetni Szatmár városának ottani szőlői után, mire boroshordóit szétvágatták. Nem volt felhőtlen a viszonya sem a várossal, sem a várral. A szolgáltatások tekintetében pontos ügyintézést és nyilvántartást meghonosító, illetve megkövetelő Debreczenit Erdélyben is valóságos gyűlölség kísérte. Némiképp kárpótolhatta ezért urainak iránta megnyilvánuló bizalma, eredményes munkája, saját gyarapodása. Barátai és bizalmas emberei inkább a hozzá hasonló foglalkozást űzők, a gazdasági tisztséget viselők közül, nem a régi köznemesi családok tagjaiból kerültek ki. Családi kapcsolatok Debreczeni Tamás családi kapcsolataira és magánéletére testamentuma vet fényt, amit 1645-ben Sárospatakon írt 75 éves korában.19 Kiderül, hogy a királydaróci szülői házat 12-13 évesen szegényen hagyta el és azt követően a saját szolgálata után kapott keresményéből élt. Öccse, Mihály, akinek nemességet is szerzett, semmiképpen nem akart bátyja szavára hallgatni, de adományait elfogadta. így emlékezik róla: „csak lovat 13-at adtam neki szerszámostól egyszer is, másszor is... köntössel tartottam esztendőről esztendőre... nálam, fizetésemen sem akart szolgálni." Féltestvéréről, Daróczi Istvánról kedvezőbb képet fest: „nekem tőlem hallgató, engedelmes atyámfia volt, szolgált is, amiben kellett". Útjaik a tokaji szolgálat idején váltak el, amikor Daróczi „Thurzó Imre [a nádor fia] halála után haza szállott Szatmárra", megkapva bátyjától, ami „maradott volt atyjáról és szegény anyánkról". Tarjányi Margittal boldog házasságban élt, számos gyermekük közül azonban csak három fiuk és két leányuk érte el a felnőtt kort. A végrendelet készítésének idején már csak egyetlen fia, Debreczeni György és hat unokája élt. János Pálfalván, Zsigmond Sárospatakon ebben az évben (1645) lettek a pestis 19 Közli DEBRECZENI-DROPPÁN, 2004. 491-501.; DIENES Dénes: Debreczeni Tamás végrendeletét lásd még: http://www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/debreczenitamas.htm_2011 . aug. 5. 17
