Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)
Forrásőrző intézmények és források határon innen és túl - Kész Piroska: Folyószabályozás Bereg vármegyében (1846–1914)
Folyószabályozás Bereg vármegyében (1846-1914) Az első kapavágást Tiszadobnál 1846. augusztus 27-én ünnepélyes külsőségek között Széchenyi tette. Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc azonban hamarosan gátat vetett az alighogy elkezdett szabályozási munkálatoknak, amelyeket a Bach-kor- szakban újraindítottak, mert a Tisza és mellékfolyói szabályozását elsősorban gazdasági érdekből feltétlenül folytatni kellett. Erre ösztönözték a kormányt a munkákhoz kölcsönt adó bécsi bankárok is. A Tiszavölgyi Társulatot azonban nem akarták fenntartani, hanem 1850. június 16-án létrehozták a háromtagú Tiszaszabályozási Központi Bizottságot, melynek elnöke gróf Szapáry József, a minisztérium által kinevezett biztos lett. A Tiszavölgyi Társulat alapszabályzatát hatályon kívül helyezték és a vizekről és csatornákról rendelkező 1840. évi X. te. 7. §-ához18 tértek vissza mindaddig, míg azokat a központi bizottság újra nem szabályozza. A járási egyletek ügyeinek intézésére járási hivatalt állítottak fel. Ide kellett beadni valamennyi vízépítészeti munka tervét, amelyeket aztán a központi bizottság hagyott jóvá. Az intézkedés engedélyezte magánegyletek, társulatok alapítását és működését is - természetesen a központi bizottság jóváhagyása mellett. A társulatok választmányát és az elnököt a tagok maguk választották, az elnök személyét azonban a központi bizottságnak utólag jóvá kellett hagynia. Választmányi ülést csak az illetékes osztály kerületi mérnöke és a társulati igazgató jelenlétében tarthattak, közgyűlést pedig csak a központi bizottság előzetes engedélyével lehetett szervezni. Ennek ellenére elmondható, hogy a szabadságharc leverése utáni első években egyedül a vízügyi társulatokban találkozhattak magyar városok, községek képviselői, magyar birtokosok, s egyedül itt képviselhették a nemzet gazdasági érdekeit. Az elnyomásnak ezekben a szomorú éveiben a vízszabályozó, ármentesítő és vízrendező társulatok voltak nemzeti identitásunk megőrzésének legfontosabb pillérei.19 A hamarosan bekövetkező 1853. és 1855. évi árvizek számos helyen tönkretették az alig elkészült töltéseket, ezáltal nagy károkat okoztak a társulatoknak. Mindezek világossá tették, hogy a központi bizottság képtelen a terveket egyeztetni, ezért 1857-től engedélyezték, hogy a társulatok képviselői külön engedéllyel nagygyűlést tartsanak. 18 „Az akképpen elrendeli vízi munkálatokra szükséges költségeket, a közbirtokosok közül kiki, birtokához és a nyerendő haszonhoz aránylag, fizetni tartozván - ha hogy azt teljesíteni vonakodnék, az !836:XXXVI-dik törvénycikkely szerint szóbeli per utján lészen rajta megveendő. Midőn pedig az Hlyeién közhasznú munkák egészen befejeztetvén, jótékony hatásukat és következéseiket már egészen kifejtették, azok, kik az Hlyeién munkálatokból reájok háromlott jobblét vagy haszonhoz aránylag, az eleve megállapított kulcs szerint illetőségükön felül fizettek volna, azt, a mi reájok a valódi haszon arányán túl vettetett ki, az ezen szakaszban kijelölt bíróság előtt visszakövetelhetik. " 19 DUNKA - FEJÉR - PAPP, 2003. 76. 143
