Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)
Forrásőrző intézmények és források határon innen és túl - Kész Piroska: Folyószabályozás Bereg vármegyében (1846–1914)
Kész Piroska fogadja a Szalva nevű patakot, majd Bene mellett halad el a már tekintélyes folyóvá nőtt víz. Borzsova helység keleti oldalán két részre szakad, főága Mezővári mellett ömlik a Tiszába.2 Egyik holtágát Száraz-Kótusnak, másik ágát Vér kének hívják. A Vérke-patak a Borzsa egyik mellékvize. Bene és Borzsova között lép ki annak medréből, áthalad Beregszászon. A vízszabályozásig a Szernye-mocsár fő táplálója volt. Miután több kisebb vízfolyással egyesül, Balazsértól Nagyvíz vagy Jaszena néven folytatja útját, amíg Nagygút alatt a Szernye-patakkal ösz- sze nem folyik.3 A Szernye-patak a Szernye-mocsárból folyik ki Gútnál, Nagygútig Feketevíz a neve. Itt egyesül a Nagyvízzel és Szernye néven fut tovább. Dobronynál érintkezik a Kerepec-patakkal, amely Gát felett az erdőben beszivárog a Feketevízbe. A Szernye Tiszaásvány mellett torkollik a Latorcába.4 Mocsarak, lápok A megye Tisza és Latorca közé eső területének nagy része állandóan vagy időszakosan vízzel volt borítva. Emiatt itt több mocsaras-zsombékos terület volt. Tarpa, Gulács, Hete, Tákos és Jánosi között a Tóhát, Kovászótól Remetéig a Borzsa mentén több zsombékos terület, Komlós és Salánk közt a Vidrás-tó, Bégány és Kaszony között egy nagyobb ingovány, valamint a bátyúi, lónyai és hetyeni (Micz-mocsár) erdőségek lápjai terülnek el. De mindezek eltörpültek a vulkanikus eredetű Szernye-mocsár mellett, amely a megye legterjedelmesebb állóvize volt. Nevezték még Szörnyei-lápnak, Nagy-tónak, Gáti-tónak és Fekete-mocsárnak is. Alapterülete kb. 10 ezer hektár,5 Fornos, Bárdháza, Makarja, Remete, Beregújfalu, Nagybereg, Beregardó, Kígyós, Makkosjánosi, Gát, Dercén települések határolták. A Borzsa, az Ilosva, a Mérce, a Latorca folyók mellékvizei, valamint a környező magaslatokról beleömlő eső- és olvadékvizek táplálták.6 A16-17. században még élelmet és védelmet nyújtottak ezek az elmocsara- sodott területek. Az itteni lakosok a lápból éltek, háborúk idején itt bújtak el, ide menekítették állataikat is. 2 3 4 5 6 LEHOCZKY Tivadar: Beregvármegye monográfiája. Beregszász, 1881. I. rész (a továbbiakban LEHOCZKY, 1881.) 37. Uo. 38. Uo. 39. Budinszky János 1794-es hitelesített adata szerint 28 701 hold. LEHOCZKY, 1881. 53. 138
