Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Kövér György: Az eszlári pünkösdi „népizgatottság” (1882. május 29.)

látszik valók. "' Eszerint a tudósítás szerint Eszter keresésében távolról sem csak zsidók vettek részt. Az egymásra licitáló és egymást cáfoló hírlapi tudósítások információi összességében tanulságosan kiegészítik és ellensúlyozzák egymást. Általuk némi motiváltságot nyer, hogy miért is gyülekezhettek a zömmel a szomszédos községekből származó személyek Eszlár déli részén. A hír mögül az is előbukkan, hogy az ügy nem értelmezhető pusztán eszlári léptékben, az összefüggések több települést érintő tágabb lokalitást körvonalaznak. Hogy ez mennyire így volt, azt jól érzékelteti az Egyetértés egyik, már a dadái holttest megtalálása után kelt, 1882. júniusi nyíregyházi tudósítása: „ A május 29-i zsidócsoportosulás alkalmából oly komolynak, higgadtnak ismert paraszt gazdák is vasvillát, fejszét stb. ragadtak, kikről azt senki fel nem tételezte volna. Ez egy esettől eltekintve az eszlári népnek a magatartása teljesen kifogástalan és példás higgadtsága volt. A szomszéd falubeliek részéről az eszláriak folytonos ingerléseknek, izgatásoknak voltak ugyan kitéve. »Hej, történt volna csak ez nálunk, akkor...!« - »Már várjuk mindenütt, hogy az eszlár iak megkezdjék a zsidóverést, aztán követjük mi is.« Ilyen, ehhez hasonló beszédet az eszláriak gyakran hallhattak, miután azonban úgy a református, mint a katholikus lelkész dicséretes buzgalmat fejtenek ki a nép ingerültségének lecsillapítására ez izgatások az eszláriaknál nem találnak visszhangra. Míg például Bujon, Berczelen a szószékről elhangzott csillapító szavakat a lakosság azzal a hangos kifakadással fogadta, hogy a »zsidók megvásárolták már a papokat is«, addig Eszláron még válságosabb körülmények között sem kell tartani attól, hogy az odavaló lelkészek szavainak nem lesz súlya a nép előtt. " 8 Ebben az elbeszélésben az eszláriak - nem egészen három héttel Pünkösd után már ismét a nyugalom mintaképei. A sajtóhírek után a nyilvánosság egy másik fórumán, a féléves megyegyűlésen is szó kellett, hogy essen a Pünkösdkor Eszláron történtekről. Zoltán János alispán évnegyedes közigazgatási beszámolójában először tárgyalta az egész eszlári vizsgálatot, s ezen belül elhangzott a minap történtek hivatalos verziója is (egyben körvonalazta a szükségesnek ítélt megyei közigazgatási intézkedéseket is). Beszámolójában nem titkolta, hogy milyen „kellemetlenül hatott reá" a megyei törvényszék elnökének április l-jén hozzá intézett átirata, amely a vizsgálóbíró Eszlárról küldött jelentésén alapult. „ T. Eszláron múlt hó 29-én este 9 óra után T. löki és más idegen zsidók csoportosan és egészen indokolatlanul megjelenvén, e miatt a községi lakosság oly forrongásba jött, hogy, miszerint a vészes következményeket csakis a törvényszéki kiküldötteknek a helyszínen való rögtöni megjelenése volt képes elhárítani, kiknek a népet rábeszélés által csak nehezen sikerült lecsendesíteni. 7 W. M. A tisza-eszlári eset. (A távirat kelte: Tisza-Lök, máj. 30.) Debreceni Ellenőr, 1882. máj. 31. Ugyanakkor hozzáteszi: „feltéve, hogy az egész dolog nem koholmány, mi szintén nincsen kizárva". Végül csalódottan állapítja meg: „ Éppen e pillanatban veszem a hírt, hogy a leány, kit a csárdában láttak, Eszlárra érkezett, de nem Solymosi Eszter ám, hanem más eszlári paraszt leány, ki Nánáson szolgált és könyvért ment haza. " Uo. 8 Egyetértés, 1882. jún. 22. (Nyíregyháza, 1882. jún. 21.)