Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok távoli és közeli tájak múltjából - Zádorné Zsoldos Mária: Iskolaügy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében a megye megalakulásától a századfordulóig. (1876-1900)

Kisújszállásnak - egyházi adatok szerint - már a 17. század utolsó negyedében hat osztályos „középtanodája" volt. 1792-ben négy, 1876-ban már hat gimnáziumi osztály működött, ezekben latin nyelven folyt az oktatás. 1797-ben a község emeletes iskolát építtetett, amely elkészülte után majdnem 100 évig adott otthont a gimnáziumnak. Az iskolát rektor vezette, akit két évre választottak meg. A debreceni református főiskolán végzett tanító oktatta a gyerekeket. 1853-ban a rektorság megszűnt és az iskola négy, majd 1862-ben öt osztályossá vált, 1863-ban pedig visszaállították az önkényuralom előtti hat gimnáziumi osztályt. Az alapító és a fenntartó a helybeli református egyház lett, mert a 42 000 Ft államkölcsönt - mint gimnáziumi alapot - a város örökös joggal ráruházta az egyházra. A tantestület rektorból, négy rendes tanárból, egy segédtanárból, három énekegy szépírás, egy rajz- és egy tornatanárból állt. Könyvtáruk 1210 db könyvből állt. Nagy jelentősége volt az iskola fejlődésében a különböző alapítványoknak, amelyeket a város lakossága hozott létre a tanulni vágyó gyerekek támogatására. 1893-tól államsegéllyel működő nyolc osztályos gimnáziummá alakult át. A gimnáziumnak jeles tanárai és diákjai voltak, akik később a magyar kulturális életben jelentős szerepet játszottak (pl. Móricz Zsigmond író, Ladányi Mihály költő, Kiss Tamás költő).

8 Kisújszállási gimnázium (SZML tanfelügyelői iratok, Ingatlanvagy ónok okmánytára) 8 Uo. 483-485.