Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok távoli és közeli tájak múltjából - Zádorné Zsoldos Mária: Iskolaügy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében a megye megalakulásától a századfordulóig. (1876-1900)

Ez idő tájt a megyében 249 tanító oktatott. A tankötelesek száma 41 200 volt, de csak 64,3%-uk, 26 532 tanuló járt iskolába.

4 A kedvezőnek látszó képet azonban rontotta, hogy sok településen - különösen a pusztákon - egyáltalán nem volt iskola, ill. a meglévő oktatási intézmények is szűkösek voltak, nagyrészük az egészségügyi előírásoknak sem felelt meg. A megye alakulásakor öt gimnázium működött. A jászberényit eredetileg Jászapátiban alapították 1768-ban, ahol három osztályos katolikus gimnáziumként működött. Mária Terézia 1777-es Ratio Educationis-a fel is vette a királyi reálgimnáziumok közé. Jászberény város tanácsa 1778. október 24-én tartott tanácsülése úgy határozott, hogy a gimnáziumot a kőhídnál lévő magtárba helyezik el. A képviselők tudták, hogy nagy gondot vállal magára a város, de azzal is tisztában voltak, hogy az intézmény gazdagítja a közösség kulturális életét. Az átköltözési okmányt 1779. november 27-én írták alá. Ebbe belefoglalták, hogy a nemzeti iskolában tanítani kell a latin nyelv elemeit is. Vörös Antal tankerületi igazgató szervezésében 1779. november 25-én a kerület tisztviselőinek és a város elöljáróinak jelenlétében nyitották meg az iskolát. A tanítás a plébánia mellett lévő katonatiszti lakások helyiségeiben kezdődött, mert a felajánlott magtárat előbb át kellett alakítani és kibővíteni. Az oktatást a Szent Ferenc rendiek végezték. Jászberényben az első évfolyam az 1779-1780. tanévben indult. Az intézet első igazgatója Katskovits Bálint, egri főegyházmegyei áldozópap volt. Első tanárai: Darvas Elek, Lichter Modest és Németh Tóbiás ferences rendi szerzetesek. 1789-ben a gimnázium öt osztályosként, 1803-tól az 1851-1852. tanévig pedig hat osztályosként működött. Ezt követően azonban a pénzügyi nehézségek miatt az osztályok számát négyre csökkentették és magánjellegűvé alakították. A tanárok fizetését 1803-ig az országos tanulmányi alapból, majd a város és a kerület pénztárából biztosították. 1855től évről évre egy-egy osztállyal gyarapodott a gimnázium. A nyilvánossági jogot az 1868-1869-es tanévben nyerte vissza, amikor nyolc osztályos főgimnáziummá lépett elő. A 19. század utolsó évtizedeiben nehéz gazdasági helyzetbe került a gimnázium. A városi tanács az 1886. március 15-én tartott közgyűlésén tárgyalva a gimnázium sorsát felajánlotta a város tulajdonát képező kerületi székház értékesítését azért, hogy az állam vegye át a gimnáziumot és gondoskodjon megfelelő működtetéséről és a tanárokról. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium azonban a gimnázium működtetésének céljára felajánlott kerületi székházat nem fogadta el, és a gimnáziumot sem tudta állami kezelésbe venni. Segítségül azonban felajánlották, hogy a fenntartásra évi 8600 Ft segélyt biztosítanak, ill. gondoskodtak arról, hogy a város alkalmas épületet emeljen a gimnáziumnak: 4 SÍPOS Orbán: Rendszeres jelentés Jász-Nagykun-Szolnok megye állapotáról, 1879. Szolnok, 1880. (a továbbiakban SÍPOS, 1880.); Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár (a továbbiakban SZML), IV. B. 407. Nagykun-Szolnok Vármegye alispánjának iratai (a továbbiakban IV. B. 407.) 5021/J879.