Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok távoli és közeli tájak múltjából - Novák Veronika: A mátyusföldi települések történelmi pecsétjeiről

bukkantunk rá a mezőváros temploma védőszentjét, Szent Istvánt ábrázoló pecsétjére.

9 Mivel azonban a ma létező templom csak a 19. század elején épült, arra a kérdésre kellett feleletet keresni, hogy a pecsétnyomó az egykori galántai templom, avagy az új templom védőszentjének ábrázolása. Mivel a pecsét körirata latin: SIGILLUM NOB OPPIDI GALANTHA, a pecsétet eredetileg korábbra kelteztük, azonban közelebbről megismerve a nemesi települések pecséthasználatának előfordulását, minden bizonnyal Galánta pecsétje csak a 18. század végén, illetve a 19. század elején készülhetett. A régió további városa Diószeg, ennek legkorábbi fennmaradt levelét, amelyre elöljárói pecsétet nyomtak, 1576-ból ismerjük. A lenyomat nagysága bizonyítja, hogy a pecsételéshez gyürüspecsétet használtak, ami nem utal községi szimbólumra. További pecsétje a mezővárosnak a 18. századból ismert, mivel azonban alakja nyolcoldalú mértani alakzat, minden bizonnyal korábbi, 17. századi keltezésű. A pecsétképben mesterjegy van ábrázolva, amely fölött DD betűk vannak. A betűk Ladislav Vrtel szlovák heraldikus szerint Deutsch Diószeg, vagyis Németdiószeget jelölnek. A mezőváros ezt a pecsétjét használta a 19. század közepéig, amikor megváltoztatta eredeti pecsétképét. A helyi templom védőszentje, Szűz Mária, valamint a gyermek Jézus alakjának ábrázolása kapott helyet mindkét Diószeg, Német- és Magyardiószeg új pecsétjében. Magyardiószeg esetében a gyermekét tartó Szűz Mária, mint királynő van ábrázolva, fején koronával és glóriával, Németdiószegnél Szűz Mária fejét csak fátyol borítja. A régió falvai közül a legrégebbi pecsétlenyomóra való utalást Súr településről ismerjük. Az egykori pecsétlenyomó felújításánál ugyanis belevésték a köriratba az 1544-es évet. A pecsét köriratának szövege is érdekes: SIGILLUM TRIUM SUR, vagyis három Súr nevű település közös pecsétet használt. A három Súr pontos lokalizációja kissé kérdéses, mivel a középkori oklevelek Pozsony megyén belül is több Súr nevű települést említenek. Az általunk kutatott régióban előfordul Pénteksúr, Nánasúr, Nemessúr, Felsősúr, Hegysúr, Egyházassúr és Szentandrássúr is.

10 Egyházassúr és Szentandrássúr minden bizonnyal egy település megjelölésére szolgált, mivel az egyházassúri templom védőszentje volt Szent András. Valószínűleg Felsősúr és Hegysúr is egy települést rejt, de a települések pontos megjelölésére csak részletes helytörténeti kutatások adhatnak végleges feleletet.

11 9 Státny archív v Bratislave (Pozsonyi Állami Levéltár, a továbbiakban PÁL), Pozsony megye, végrendeletek A VIII 2044. 10 HÁZI Jenő: Pozsony megye középkori földrajza. Pozsony, 2000. 324-330. 11 A három Súr pecsétjének használatánál meg kell említeni, hogy Nagyszombat közelében, tehát ugyancsak Pozsony megye területén további Súr nevű települések ismertek: Nagysúr, Várasúr és Általsúr. Emiatt a múltban tévesen ezen három település pecsétjeként tüntették fel némely munkák az általunk Pozsonyhoz közelebb fekvő Súr települések pecsétjét. A kérdés helyes megítélését bonyolítja az a tény is, hogy a 16. század elején ezek a birtokok a Rozgonyi család kezében voltak, vagyis egy földesuruk volt.