Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok távoli és közeli tájak múltjából - Papp Klára: Egy családi levelezés a Csákyak erdélyi és partiumi szőlőbirtokairól

készpénzt edgy rhénes forintot, melyeket is kegyelmed eszerint és nem különben administrai ly on számára, judicio Gubernii bővön beéri evvel asztalát, mostani alkalmatossághoz képest. " '9 Az idősebb Csáky grófnak küldött előírás a borfogyasztási szokások terén némi eltérést is rögzített Apor Péter leírásához képest, aki a 17. század végén erdélyi szokásként említette meg: „ Mihelyen az újbor annyira forrott, hogy egy kis csípőssége volt, mindjárt újbort ittanak, dicsekedvén, mely finom s édes-csípős; az óbort kocsis, lovász itta, még az asztali szolga is neheztelte, ha óbort adtak innya", - nagyobb értékűnek mutatta a jó minőségű óborokat.

20 Apor leírása azonban bizonnyal nem a fent idézett, jó minőségű bort adó (bihari) szőlővidékekre vonatkozott. Különösen igaz ez, ha tudjuk, hogy a család több tagjának szőlővásárlására-gyarapítására kifejezett a jó bortermő vidékeken találunk törekvéseket. A szőlőtermelésben a bihari uradalomnak a 18. század folyamán végig fontos szerepe volt. A bihari magánbirtok falvai közül 1723-ban az Érmellék-Rézalja területére jutott a legnagyobb szőlőterület (Diószeg 1229, Székelyhíd 447, Margitta 982, Micske 312, Félegyháza 258 kapás szőlővel). Ezt az uradalmat a kolozsi főispán két fia együtt igazgatta, csak a termést osztották meg egymás között. így történhetett, hogy Csáky Zsigmond és Imre siteri udvarbírája, Tardi László, Szurdokra vitetett borokat, s ezért a somlyói vámon 25 rénes forintot fizetett.

21 1732-ben a siteri uradalomban pl. 41 hordó majorsági és 80 hordó dézsmaboruk lett, amiből mindössze 35 hordónyit adtak a kocsmára. Ennek restanciában lévő árát 428 magyar forint és 76 dénárra számították. A majorsági borból 8, a dézsmaborból 11 hordónyit adtak Csáky Zsigmond asztalára, Csáky Imrének pedig 28 hordóval küldtek Erdélybe.

22 A század első harmadának országos összeírásai a szőlöföldek termékenységi becsléseit is közölték. Diószegen 1715-ben 1 kapás után 3, 1720-ban 3

]

/i, 1728-ban 5 urna bort termett. Székelyhídon, Asszonyvásáron, Dédán, Lükiben, Micskén, Margittán hasonló volt a helyzet. 1763-ban az érmelléki egy kapás szőlő hozama már 5-6,6 akó között mozgott.

23 Az érmeiléki-Berettyó vidéki szőlöföldeken tehát a szőlőterület nagy kiterjedése mellett a termékenység is magasabbnak bizonyult, s a bor magas áron volt eladható. A diószegi borért adták a legtöbbet, 1715-ben egy urnáért 2 forint 50 dénárt. (Székelyhídon és Margittán azonos áron egy forint 50 dénárt kértek érte.) 19 Fond Jósika, No. 644. 3. 1731. június 30-án, Kolozsvárról keltezett levél. 20 APOR Péter: Metamorphosis Transylvaniae azaz Erdélynek változása (1736) Bp., 1972. (a továbbiakban APOR, 1972.) 16-17. 21 Fond Jósika, No. 541. 4. Nem közlik a feljegyzés idejét. 22 Fond Jósika, No. 678. A bor iccéjét 4 dénárral számolták. A váradi kapucinusoknak 2 hordóval, a debreceni pátereknek szintén két hordóval, a bátori pátereknek egy hordóval küldtek, s Szalárdra is elment két hordóval az asztalra. Szalárd a provisor, Ferdényi Gábor központja volt, aki saláriumára is kapott négy hordó bort. 23 1 akó = 66 icce = 54,3 liter. HBML, IV. A. l/a. Bihar vármegye közgyűlésének iratai. 18. k. (1763)