Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Lakatos Sarolta: „Csak az emlék maradandó”. (Vásárhelyi Vera) Emlékképek Dr. Kállay Kristófné Vásárhelyi Vera életéből

A menyasszonyi csokor szegfűkből, fréziákból és narancsvirágokból állott, hosszú fehér szalagját mirtuszvirágok díszítették. A menyasszonyt Geller Terus, édesanyja szobalánya öltöztette, egy Győr melletti faluból való parasztlány, „ nagycsontú, sovány, jóhumorú, négy évvel idősebb tőlem, ki úgy hozzánőtt az emigrációban az életemhez, mintha testvérem lenne, félelmet nem ismerő, vakmerő természetével később sok nehéz helyzetemben a segítségemre volt." A vőlegény Miklós öccsével autón érkezett a nagy napra, a miniszterelnöki örömszülők a LÉL nevü miniszterelnökségi különvonattal, 16-án reggel. Kállay Kristóf a fehér selyemdolmánya fölött meggypiros mentét viselt nyestprém díszítéssel, kócsagtollas föveget kezében tartotta. A szertartások előtt az udvaron a kúria előtt a Magyar Távirati Iroda kiküldöttje hivatalos fényképeket készített. A szűk családi körben, 11 órától tartott polgári esküvő a kúriában zajlott, Ferenczy Béla, Csanád-Arad-Torontál k.e.e. vármegyék alispánja eskette őket. Az egyházi esküvőt 12 órától a közeli családi kápolnában tartották, az eskető pap a Kállayak régi szabolcsi barátja, Marnó Gyula főesperes, rk. plébános volt, „romantikus lélek, több magyar nótát ő zenésített meg, többek között a Mit susog a fehér akác c. müdalt. " Esküvői tanúk: gróf Pongrácz Kálmán tiszaeszlári földbirtokos, és báró Urbán Gáspár főispán, pusztakengyeli földbirtokos. Minden menyasszony álma a nászút. Vásárhelyi Veráé Velence volt, „ de apósom leintett. Háború van, a miniszterelnök fia és menye nem mehetnek külföldre nászutazni. Menjünk a Kárpátokba, s ott Kristóf megkapja első medvéjét. " Salánkon, Visón és Rahón töltöttek két hetet, amit az ifjú feleség nem kifejezetten élvezett, férje vadászatai miatt. Budapesten, a Sándor u. 10-ben béreltek lakást, elegánsan berendezték. Házasságuk első 2 éve egybeesett dr. Kállay Miklós miniszterelnökségével, s így tulajdonképpen nem volt magánéletük, alig látták egymást. Kállay Kristóf korán reggel a miniszterelnökségre ment kocsiján, és csak későn, sokszor éjfélkor tért haza. Délben általában Vera asszonyért küldték a hivatali kocsit, fölment ebédelni a Sándor-palotába. Az ebédeken követek, miniszterek, hivatalos meghívottak vettek részt, így hallgatólagos résztvevője volt a beszélgetéseknek, sok mindenről értesült, apósa 1 -1 igen bizalmas iratot vele gépeltetett, de őt a politika nem érdekelte. A Sándor utcai lakás akkor telt meg élettel, amikor 1944. január 5-én kora reggel a Fasor-szanatóriumban megszületett András fiúk (keresztanyja Horthy Istvánné), - Vera asszony minden percét az anyaságnak szentelte. 1944. március 18-án éjjel Kállay András testőr főhadnagy, Kállay Kristóf testvére, felrendelte őket a Sándor-palotába, mert már bizonyos volt, hogy a németek megszállják az országot. A sebtében összepakolt kis csomaggal éjfélkor már a miniszterelnökségen voltak. Március 19-én reggel 6-kor az SS-ek elzárták a palota kijáratait, majd jelentették, hogy Weesenmayer kéreti a követségükre Kállay Miklóst és családját, „ hogy biztos helyre szállítsák". Később bebizonyosodott, hogy Németország lett volna ez a hely. Ekkor egy földalatti alagúton - ami a Várral volt összekötve - erőltetett tempóban szaladtak