Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Vinnai Győző: Adalékok a Horthy-korszak igazgatástörténetéhez

A vármegyének nincs is megfelelő szaktisztviselője, aki a rendezett tanácsú városoktól felülvizsgálás végett hozzá felterjesztett ügyeket szakszerűen elbírálhatná. A megye és a város tehát sem szükségletei, sem közigazgatási berendezkedést, sem feladatai tekintetében nem fedik egymást. "

11 A kritika ellenére nem hoztak külön városi törvényt. Pedig úgy véljük, szükség lett volna rá, a közigazgatás korszerűbbé, hatékonyabbá vált volna. Ha a Horthy-korszak szabolcsi és szatmári városfejlődését tekintjük, láthatjuk, hogy a városfejlődés megrekedt, Nyíregyháza volt az egyetlen város a két megye területén, az igazgatásban a megyei nagybirtokosok érdekei domináltak, a főispáni székben 1922-1929 között Kállay Miklós ült, s Szatmárban Péchy László földbirtokos is huzamosabb ideig állt a megyei tisztikar élén. A megye egyre inkább arra koncentrálta erőit, hogy a kormányzati célokat helyi szinten megvalósítsa, a hivatalokban dolgozók zöme felülről és nem alulról függött, a közigazgatásban a középrétegek túlsúlyba jutottak, az ügyek intézése hosszú volt, a testületek összetétele nem tette lehetővé a demokratikus, pragmatikus szemlélet elterjedését. A gazdasági világválság idején és az 1930-as évek közepén, 111. második felében készült közigazgatási (főispáni, alispáni, bizottsági) iratokból kihámozhatóak a legfontosabb teendők. Ezek a gazdasági válsággal összefüggő intézkedések: munkanélküliséggel való foglalkozás, segélyek adása, ínségkonyhák felállítása, a társadalom perifériájára sodródott rétegek politikai (akár baloldali, akár szélsőjobboldali) fellépésének leszerelése. A megyék területén felerősödtek a politikai agitációk. Szervezkedni kezdett a Szociáldemokrata Párt, a paraszti érdekeket felvállaló, 1930-ban újjáalakuló Kisgazdapárt, de nem hagyta érintetlenül régiónkat a politikai jobbratolódás, sőt a nemzeti szocialista eszmék is hódítottak. A hatóságok határozottan felléptek a szélsőséges nézetek ellen. Ezt bizonyítja az 1932-es nyírturai sortűz, melyben egy ember meghalt, kettő pedig megsebesült.

12 A falvakban uralkodó feszültséget jól jellemzi a szélsőjobboldal előretörése. Csak egyetlen adalék: a Tiszántúlon egyedül Szabolcsban eresztettek gyökeret a nyilas pártok. Pontos adataink nincsenek tevékenységükről, annyi azonban az 1939-es országgyűlési választási adatokból megállapítható: a kormánypárt után ők kapták a legtöbb szavazatot.

13 A politikai élet jobbratolódásától a megyei testületek sem tudták függetleníteni magukat, sőt az abban helyet foglalók és a szakigazgatási hivatalokat irányítók minden igyekezetükkel erősítették a bürokráciát, kiterjesztették a gazdasági életre, s ezt tudatosan összekapcsolták a „középosztály" konzerválásának és pozícióerősítésének a műveletével. A második világháború előestéjére a Hivatal hatalommá vált és precízen kiszolgálta " MOL, K. 150. Belügyminisztérium általános 1935-1-2. sz. 12 A nyírturai sortűz a hatóságok kemény fellépését mutatja, amely a gazdasági világválság miatt kialakult szociális és társadalmi feszültségek elleni félelmét bizonyítja. 13 CSERVENYÁK, 1993. 426^27.