Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Vinnai Győző: Adalékok a Horthy-korszak igazgatástörténetéhez

indulhatott meg az ügyek intézése. A vármegyét 1920 májusában Gulácsy István alispán vette át, székhelyét pedig Tarpára helyezték. A törvényhatósági bizottság első ülését 1920 júniusában tartották, amelyen beiktatták az új főispánt Horthy Gyula személyében.

6 A trianoni békeszerződés értelmében Bereg megye majd kilencven százalékát (87,9%-ot) Csehszlovákiához csatolták. Szatmárból nem egészen harminc százalék (28,4%) maradt meg, a többit Románia kapta, míg Szabolcs területe szinte teljes mértékben (98,5%) a trianoni határokon belül maradt. A határok végleges kijelölése a Határmegállapító Bizottság feladata volt, s ezt a munkát 1920 és 1923 között végezte el. így fordulhatott elő, hogy 1920 és 1922 között a mai megye területén négy kinevezett főispán volt hivatalban: Tarpán a beregi, Záhonyban az ungi, Mátészalkán a szatmári és Nyíregyházán a szabolcsi.

7 1922-ben azonban megszüntetik a külön főispánságokat, és nem sokkal később az 1923. évi 35. tc. pontosan rendelkezik a magyar közigazgatás új beosztásáról. A törvény a két megmaradt beregi, a Mezőkaszonyi és a Tiszaháti járás összevonásából létrehozta a Vásárosnaményit. A korábbi Bereg megyéből 21 községet, Ugocsából pedig egy kis (0,1 km

2-nyi) földdarabot a megmaradt szatmári részekhez csatoltak, s így létrehozták Mátészalka székhellyel Szatmár-Bereg-Ugocsa közigazgatásilag egyelőre egyesített (továbbiakban k. e. e.) vármegyéket. Szabolcshoz négy beregi és két ungi községet kapcsoltak, s a törvényhatóságot elnevezték Nyíregyháza székhellyel Szabolcs és Ung k. e. e. vármegyéknek.

8 A területveszteségek mellett az igazi veszteséget az jelentette, hogy mind Szabolcs, mind Szatmár határmegye lett, elveszítette korábbi természetes piacait, jó gazdasági kapcsolatait, s teljesen új politikai körülmények közé került, csakúgy, mint a trianoni Magyarország. A megye politikai- és közigazgatási életének vezetői sorsuk jobbra fordulását egyre jobban csak a központi kormányzattól remélhették, ezért feladták korábbi ellenzéki magatartásukat (leginkább igaz ez Szabolcsra), korábbi részleges autonómiájuk észrevétlenül elenyészett, a centralizációs törekvések egyre nagyobb teret nyertek a Horthykorszakban. A két világháború között az önkormányzatok működése a dualizmus kori gyakorlatot folytatta. A Nagyatádi-féle kisgazdapárt harcos szószólójává vált egy közigazgatási reformnak, mely a virilizmus eltörlését és egy demokratikus választójog megalkotását követelte. Kétségtelen tény, hogy egy korszerű, a helyi közélet demokratizmusát erősítő közigazgatási rendszer jobban megfelelt volna az 1920-as évek elején előretörő demokratikus politikai rendszert kiépítő vidéki középrétegeknek (értelmiségnek, parasztságnak) és a városi polgárság jelentős részének. A politikai csatározásokból a kisgazdapárt vesztesen 6 Uo. 208. 7 Nyíregyháza története. Szerk. CSERVENYÁK László - MEZŐ András. Nyíregyháza, 1987. 171. 8 Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye monográfiája, I. Történelem és kultúra. Szerk. CSERVENYÁK László. Nyíregyháza, 1993. (a továbbiakban CSERVENYÁK, 1993.) 389.