Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Gottfried Barna: Kurucok és internáltak Székelyek a vörös és a nemzeti hadseregben, ill. román fogságban, 1919-1920

véráldozatot hozó 2. dandárt a hadtestparancsnokság - tartalékként - Felsözsolcára rendelte. A visszaözönlő vörösöktől - akikben sem a harcra való képesség, sem a hajlandóság jelei nem mutatkoztak - tudták meg a székelyek, hogy a románok átkeltek a Tiszán. Július 31 -én a dandár azt a parancsot kapta, hogy Miskolcon vagonírozzon be és Hatvan-Jászberény után avatkozzon be az I. hadtest szolnoki harcaiba. Hogyan emlékszik Muzsnay Zoltán a miskolci eseményekre? „ Miskolcon megkezdtük a bevagonírozást július végén, (a kitűzött nemzeti színű zászló miatt majdnem ütközetre került sor a még ott lévő vörös csapatokkal) de nem indulhattunk el, mert időközben Hatvant megszállották az oláhok. Verböczy százados úr ekkor átvette az ott lévő erdélyi alakulatok parancsnokságát, ami 4 zászlóalj gyalogság, tüzérség és trénből állott és „Székely dandár" elnevezést nyerte és gyalog indultunk Budapestre rendes, járatlan erdei és más utakon. "

28 Hogyan vehette át Verböczy a parancsnokságot? Egyrészt a - már korábban bevagonírozott és elindult - dandártörzs a vezető tisztekkel és egy zászlóaljjal román fogságba esett, másrészt a székelyek ismerték, rajongva tisztelték, bíztak benne, és híven követték parancsait. Muzsnay visszaemlékezése a vörösökkel való miskolci összetűzésre vonatkozóan is hiteles. Tény, más források is megerősítik, hogy a vörös kötelékből magát kivonó, a nemzeti színű zászlót újra kitűző székelyeket a bolsevikok megtámadták (erre, úgy látszik még volt erejük és bátorságuk, csak erre...). A kialakult tűzharcban a székelyek megfutamították őket. Ha a székelyek harctevékenységét értékelni akarjuk, akkor elmondható, hogy tüzérségük rendkívüli pontossággal, hatékonysággal látta el feladatát, amikor rendelkezésükre állt a megfelelő lőszerkészlet. A gyalogságot a legnehezebb szituációkban alkalmazták: igaz ez a Hernád menti harcokra, az északi-hadjáratra, a tokaji átkelésre. A harckész, fegyelmezett székely alakulatok gyakorlatilag a faltörő kos szerepét játszották mindhárom esetben. A nemzeti hadseregben A Miskolctól a Nyugat-Dunántúlra vezető utat részletesen ismerteti mind Fogarassy László,

29 mind Kóréh Endre.

30 Itt, most csak a legfontosabb momentumokra hívnám fel a figyelmet. Útjuk a Miskolc-Eger-Pásztó-Szirák-Vác-Esztergom-Komárom-Győr-Mosonmagyaróvár-Csorna-Sopron vonalon vezetett. Mindvégig az előnyomuló románoktól északra, ill. előttük. Egernél volt kisebb összetűzésük velük. Napi 50 km-es gyalogmenettel jutottak el augusztus 6-án Vácra. A lovas elővédek megszállták a tahitótfalusi és a visegrádi kompot. 28 VeML.XIV. 10. 2/2. 94. 29 Anabázis, 317-320. 30 KÓRÉH, 2000. 427-448.