Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Galambos Sándor: ”Fejünk fölött a gránát és srapnel fütyölve járt” Varga György káplár jegyzetei az első világháborúból

szaladni kezdtünk vissza, de a tisztek nem engedték, és forgópisztollyal lövöldözték az embereket, akik nem akartak visszatérni. Szegény Banó hadnagy úr is, ahogy szaladt, kapott egy srapnerdarabot, és a bele kiömlött. A két kezével tartotta a belét, és úgy szaladt le a kisvárosba, de meghalt. Mi visszatértünk. Egész álló nap rettenetes nagy harc folyt. A főhadnagy úr, Babics, a gépfegyver aptalung

27 parancsnok volt jött felfele büszkén káromkodva, és lőtte a fiúkat, amelyik nem akart visszafele térni. O alig jött fel, nem akart lefeküdni, a golyó pedig úgy jött, mint a záporeső, és meghalt. Egész nap én is lőttem szünet nélkül, csak mindig rágyújtottam, azzal a gondolattal, hogy már úgysem kell többet enni. Ettem volna, ha lett volna mit. Egész nap úgy hullott az ember, mint a kéve. A szerbek nem akartak engedelmeskedni, jöttek még sturmra.

28 A nagy gránátok olyanokat csaptak le mellénk, hogy csuda volt. Erővel temette az embert a földbe. Amikor lecsapott, szinte fölemeledtem a földtől. Tőlünk jobbra volt a 34-es zászlóalj. Az egész olyan vereséget nem szenvedett, mint mi. Velünk volt egy cseh landver

29 zászlóalj. Egy öreg Landver ott lőtt mellettem. Mindig föltérdepelt és úgy lőtt. Magyarul nem beszélt, csak németül. Mindig mondtam neki: (Nicks stéen, deken) ne álljon fel, bújjon le, mert lövést kap, úgy is lehet lőni. Ő nem hallgatott, és mindjárt a szólítóján keresztül lövést kapott. Mutatta nekem, de már eszén kívül volt, és nem tudott szólni. Mondtam: herunter masirt, hogy menjen lefele. A többiek levitték őt. Ez egész nap így ment. Az ágyúink lőttek hátulról, de nem találták az ellenség dekungját, csak estére a kínai gyorstüzelő ágyú találta el. Este, mikor bealkonyodott, meghátrált az ellenség. Volt aztán fergáterung azoknak, akik még meg voltunk épen. De nagyon kevesen voltunk, kiabáltuk egymást a sötétben a jó barátok, de csak kevés volt, aki felelt. A sok holttesttől alig tudtunk menni. Megszámláltak bennünket, de nagyon kevesen voltunk. A sok ember olyan hirtelen elfogyott. Azon a napon hatszáznyolcvannégy ember esett el a mi zászlóaljunkból. Meghalt az összes tiszt. A mi századunknál volt hét tiszt, nem maradt csak egy hadapród. A kapitány úr is meghalt, nem akart lebújni, bátor kis ember volt. A nyolcadik századtól a kapitány mindig kiáltotta neki: her haupman

30 Vukajevics, deken!

31 Az mindig felelte vissza: aber nichst, és egy pár pillanat múlva, ahogy csinálta a cigeretát, fej lövést kapott. Úgy halt meg, egy jajt sem mondott. Egy kevés idő elteltével ama másik kapitány is, aki figyelmeztette egy ellenséges •sropwer-ekszpodálásra,

32 egy kis gödörben, ahogy voltak a törzsőrmester Blazsekkal, mind a kettő szörnyethalt. Meghalt az összes őrmester is, csak a mi századunknál, a 7-esnél maradt meg őrmester Cofilkanics. Azt az ördög nem vitte el. Egész nap itta 27 szakasz 28 roham 29 népfölkelő 30 kapitány úr 31 fedezékbe! 32 repeszgránát-robbanás