Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Henzsel Ágota: A nyíregyházi Cúgos társaság

Bizonyos összeget földek bérbe adásából is szereztek. 1840-től nagyobb tételt jelentett a simái földek bérbe adásából befolyt összeg. A földeket a társaság maga is bérbe vette, majd parcellázva továbbadta. Simán kapták meg a cúgosok kocsisai földbeli járandóságukat. Korábban ezért a társaság fizetett a városnak. A vegyes bevételként nyilvántartott tételek nem igazán számottevőek, de a társaság minden hasznosíthatót felhasználó szemléletét mutatják. Leginkább a kimustrált lovak eladásából szerzett pénz került ide. A fuvarozásban folyamatosan terhelt állatok néhány év alatt elhasználódtak, már nem voltak teljes értékűek. Ezeken eredeti áruk feléért, harmadáért adtak túl. Volt közöttük megbetegedett és elpusztult ló is, amelynek a bőrét értékesítették. A megkopott, de még használható felszerelési tárgyakat (ócska szekér, régi szerszámok) is pénzzé tették. A társaság kiadásainak listáján első helyen a tisztviselők fizetése állott. Inspektort, a pénzügyeket kézben tartó, a társaság ügyeit intéző felügye löt, jegyzőt és kertgazdát alkalmaztak évi 100-100 forintért. Az első inspektor Hankovszky András volt, ő állította össze a társaság első számadását 1835-ben. O képviselte a társaság ügyeit a városi communitas előtt (amelynek tagja volt), miközben más városi tisztségeket is betöltött. Az írásbeli munkákat először Súlyán Ádám végezte, de aztán lemondott iktatói hivataláról. A társaság számadásait 1838-tól Galánek János városi főjegyző készítette, az évközi bevétel-kiadás feljegyzések más kéztől származnak. A kertgazda tisztségét betöltő személy gyakran változott, ő a kaszáló, a szénakészítés gondját viselte. Alkalmaztak még egy, később két kisbírót évi 20-20 forintért. Az állandó fogatokat hajtó nyolc, majd 1840-től tíz kocsis konvenciós cseléd volt, akik pénzben és természetben kapták járandóságukat. A pénzbeli fizetség 80 forint körüli összeg, a természetbeni járandóság két pár csizma, kenyérgabona, (kezdetben szalonna és só is), illetve egy holdnyi földhasználat volt. A kocsisok neve szerepel a számadásokban, megállapítható, hogy általában 3-4 évet szolgáltak. Alkalmanként volt jelentősebb kiadás a társaság épületeinek karbantartása, javítása. Az alapépületek, az istálló és kocsisok háza, terményraktár és szekérszín mellé idővel hozzáépült a kocsisok kamarája és egy ún. vendégistálló is. Komfortosabbá vált a kocsisok helye két búbos kemence beépítésével. Az épületek körül apróbb javításokra folyamatosan szükség volt: sor került hídlás cseréjére, kapu igazítására, ablak és zár javítására. Olykor feltüntették a mester nevét is, aki a munkát elvégezte. A szekerek és a felszerelés karbantartására mesterembereket fogadott fel a társaság. Ezeknek évente konvenciót fizettek az előre bekalkulált munkákért. Amit ezen felül csináltak, pl. a kerekek vasalása, újonnan szerzett ló patkolása, azt nevesítve jegyezték be a számadáskönyvbe. A kovácsmunkákat több évig Dutsai János és András végezték 208 forintos évi bérért. Később Kruták András látta el ezeket a feladatokat. A kerékgyártói munkáknál évi 40 forintért Kiszel Pál, Mihalkó János, majd Frontek Balázs neve bukkan fel a számadásokkal kísért nyolcéves időszakban. Kötélverőként Klaudinyi Józsefet